Jogi tanácsok

Ténykérdések: az Autó2 segít - A vétlen a vétkes?

Az eset

Az első olvasatra kissé szövevényes ügy részleteiről beszéljen olvasónk levele:
A feleségem baleset részese volt tavaly ősszel a IV. kerületben. Fiatjával védett úton haladt, de az alárendelt útról érkező Volvo nem adta meg neki az elsőbbséget (a kereszteződésben sárgán villogott a lámpa). A személyi sérülés miatt rendőri intézkedés is történt. A Volvo vezetője nem ismerte el felelősségét. Az idei év elején megkaptuk az elsőfokú rendőrségi határozatot, amely kimondja, hogy a Volvo vezetője a hibás a balesetért, de a feleségemet is megbüntetik, mert szabálytalanul, balról előzte az úttest közepén haladó villamost. Ezt a levelet továbbítottuk a biztosítónak. Mivel a cég még április elején sem volt hajlandó fizetni, elkezdtünk utánajárni ügyünknek. Kiderült, a biztosító nem kapott jogerős végzést, ezért nem fizetett. Érdeklődtünk a Rendőrségen is. A IV. Kerületi rendőrkapitányságon megkaptuk a végzést: a Volvo vezetője fellebbezett, és a IV. kerületi bíró neki adott igazat, a döntés ellen pedig fellebbezésnek nincs helye.
Az indoklás szerintünk több helyen hibás, íme néhány furcsa részlet:
– A Volvo vezetője a villamos takarásából érkező, a villamost szabálytalanul előző autót nem láthatta. A Volvo vezetője erre hivatkozva nyújtott be fellebbezést.
A feleségem jóval a villamosmegálló előtt előzte meg a villamost, tehát amikor a kereszteződés közelébe ért, akkor már a villamos előtt volt, ezért nem a villamos takarásából érkezett a kereszteződéshez.
Az elsőfokú határozatban egyértelműen le van írva, hogy a villamos előzése a balesettől független.
– A Volvo vezetője a kereszteződésbe történő behajtás előtt meggyőződött arról, hogy balról nem jön senki, ezért neki nem volt elsőbbségadási kötelezettsége.
Viszont a szövegben az is benne van, hogy az ütközés következtében nekiütközött a MÁV-állomás felől jobbról érkező kisteherautónak. Tudtommal elsőbbségadás kötelező táblánál nemcsak a balról, hanem a jobbról érkezőnek is elsőbbsége van, amit úgy kell megadni, hogy a kereszteződésbe történő behajtás előtt, a felfestett vonalnál meg kell állni.
– A Volvo vezetője a kereszteződésbe érve a balról érkező járművet észlelve fékezett.
Ez egy beláthatatlan kereszteződés, mivel pont a sarkon van egy elég hosszú üzletsor. Ahhoz, hogy időben észlelhető legyen a balról érkező jármű, elég kis sebességgel kell megközelíteni a kereszteződést. Ha a Volvo kis sebességgel jött, és még fékezett is, akkor hogyan történhetett meg, hogy a Fiatot az ütközés ereje átdobta a szembejövő forgalmi sávba? Ha hirtelen bukkant volna elő a megállni készülő villamos mögül, akkor a megálló kereszteződéstől való távolságát
figyelembe véve a Volvónak előbb kellett volna odaérnie, így a feleségem ütközött volna a Volvo oldalának. De nem
így történt, a Volvo ütközött a feleségem autójának (pont a közepénél).
– A Volvo vezetője a bizalmi elvre hivatkozik.
Tudomásom szerint ez csak egy elv, nem pedig egy kötelezően betartandó szabály. Ez nem mentesít attól, hogy a fokozott óvatosságot mellőzve hajtson be egy védett útvonal kereszteződésébe. A rendőrségi szemle és jegyzőkönyv eredményét nem láttam, de az autó sérüléseiből és abból, hogy átkerült a másik sávba én arra következtetek, hogy a Volvo túllépte a megengedett 50 km/órás sebességet. Ebben az esetben hivatkozhat-e ő a bizalmi elvre?
– … a részes felek és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján…
A feleségem mellett ülő utast (a főnöke) nem hallgatták meg. A feleségem vallomásából az derül ki (ezt az utasa is alátámasztja), hogy látták az érkező Volvót (ők hamarabb értek a kereszteződéshez, mint a másik fél). Akkor a Volvo vezetője miért nem látta őket?
Ha mi nem járunk utána, akkor ki sem derül a sok furcsaság. A végzés dátuma egyébként 2004. 02. 24. A baleset után a feleségemet ellátó korházban azt állapították meg, hogy 8 napon belül gyógyuló a sérülése. Látható arcsérülése volt, elmondta, hogy autóvezetőként balesetben sérült, mégsem végeztek koponya CT-vizsgálatot (az utasának igen). Később derült ki, hogy járomcsonttörése van, ami 8 napon túl gyógyul.
Mit tudunk tenni? Hol tudunk ez ellen a döntés ellen fellebbezni? Tudtommal a IV. Kerületi Bíróság nem a legmagasabb fokú szerv. Hogyan lehet lefolytatni egy eljárást úgy, hogy az érintett felet nem tájékoztatják?
Az ügy további pikantériája, hogy időközben megkaptuk a baleset helyszínén készült fotókat, valamint a helyszínrajzot, de a fotók és a helyszínrajz nem egyezik meg egymással. A helyszínrajzon az látszik, hogy az ütközés a menetirány szerinti bal oldalon történt (a villamos szabálytalan előzése miatt), és a baleset után a feleségem autója ebben a sávban maradt. A fotókból viszont az derül ki, hogy a feleségem autója a baleset után az úttest felezővonalán áll (az autó nagyobb része a mentirány szerinti jobb oldali sávban van). Ebből kiindulva az ütközés is a jobb oldali sávban történhetett, azaz nem a megálló előtt előzte a villamost a feleségem (nem lett volna ideje a saját sávjába visszaállni). A döntést valószínűleg a helyszínrajz alapján hozták. Egy polgári perben megnézik a fotót is és a rajzot is? Melyik számít döntő bizonyítéknak?

Kommentár

A balesetet szenvedő autós bizalma elsősorban a kiérkező rendőrben van. Egy-egy vitás esetben joggal várja el az állampolgár, hogy a biztos urak befolyástól mentesen, elfogulatlanul mérjék fel a helyzetet, írják meg a papírokat, biztosítsák a helyszínt, hallgassanak meg minden tanút. S bár tévedni emberi dolog, egy rendőrnek meg kell birkóznia a nehezen átlátható esetekkel is, hiszen azért ő a rend őre. Ha a helyszínelő hibázik, a későbbi eljárásokban ez kiderülhet, viszont csak remélni lehet, hogy a rendőrség is folytatja házon belül saját vizsgálatát.
Az itt tárgyalt ügyben olvasónk leírása szerint mást mutatott a helyszínrajz, mint a fényképek, ami ha igaz, elgondolkodásra készteti az embert. Egy, a jogban járatlan ember számára persze a bírósági eljárásmenet is nehezen emészthető: ha részese vagyok az ügynek, nem értesítenek a tárgyalásról?
Az itt vázolt esetnek két tanulsága lehet. Az első: ha az autós minden szabályt betart, kisebb az esély arra, hogy baleset áldozatává és vitás ügyek részesévé válik. A második: ha minden szabályt betart, akkor sem lehet eléggé óvatos, mert nem tudhatja, hogy ki ül a másik járműben.

Jogi tanácsok

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol:

A jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy az olvasó az általa leírt esetben jogorvoslattal éljen a bíróság végzése ellen.
Bár a jogban járatlan laikus számára valóban nem tűnik logikusnak, de a bíróság nem sértett jogszabályi rendelkezést akkor, amikor a határozatát nem kézbesítette olvasónk részére. A szabálysértési törvény értelmében ugyanis a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság csak azzal köteles közölni határozatát, akire az rendelkezést tartalmaz. Márpedig a bíróság határozata nem olvasónkra, hanem az első fokon meghozott szabálysértési határozat elleni kifogást benyújtó, a balesettel érintett Volvo gépkocsi vezetőjére nézve tartalmaz (közvetlen) rendelkezést.
Az ellentmondásosnak látszó helyzet magyarázata, hogy olvasónk házastársa az I. fokú szabálysértési határozatot tudomásul vette, így a bíróság előtt a ránézve korábban jogerőre emelkedett határozatról már nem volt szó. A szabálysértési eljárás a bíróság előtt tehát már kizárólag a másik elkövető felelősségének megállapítására vagy felmentésére irányult. A szabálysértési eljárás a társadalomban csekélyebb fokban veszélyesebb cselekményeket jelenti, ez az oka, hogy a néhány éve még bírói úton nem is támadható rendőrségi határozat a kerületi bíróságnál tovább nem vihető, és ez az oka annak is, hogy ebben az eljárásban olvasónknak nem volt ezen határozattal szemben jogorvoslati joga.
Olvasónk azonban nem védtelen, mert egyrészt az őt elmarasztaló rendőrségi határozatot saját döntése alapján vette tudomásul, és nem vitte (szemben a Volvo vezetőjével) a bíróságra, másrészt amennyiben kárigényét érvényesíteni akarja, akkor polgári peres eljárásban ezt a Volvo vezetőjével (vagy/és felelősségbiztosítójával) szemben a teljes bírósági garanciális háttér mellett, vagyis valamenynyi általa indítványozott tanú kihallgatásával, I. és II. fokú bíróság előtti fellebbezési joggal, sőt annak feltételei fennállása esetén felülvizsgálati eljárásban is megteheti, igazát kártérítési perben bizonyíthatja.
A szabálysértési hatóság határozata ebben a most indítandó polgári perben nem lesz ugyan közömbös, de perdöntő sem. A polgári eljárásjog szabályai szerint a szabálysértési hatóság határozata nem köti a polgári peres bíróságot, ott eltérő tényállást is megállapíthatnak, és a balesetért fennálló felelősségre nézve eltérő következtetésre juthatnak, ha erre az ottani bővebb bizonyítási anyag alapot szolgáltat.
Más kérdés, hogy a biztosító peren kívül általában a szabálysértési hatóság határozatát veszi figyelembe, ezért a károsultaknak előnyösebb, ha már a szabálysértési határozat során kimondják a károkozó másik fél felelősségét, mert akkor a biztosító gyorsabb térítésére számíthatnak. Abban az esetben azonban, ha a szabálysértési határozatra hivatkozással a kellő időben bejelentett kárt a biztosító peren kívül nem téríti meg, de a polgári peres bíróság a most leírthoz hasonló esetben az eredetileg elmarasztalt félnek utóbb jogerősen mégis igazat ad, akkor a biztosító nemcsak hogy a teljes kárt, hanem annak a baleset napjától számított késedelmi kamatait is köteles kifizetni a részére, és nem hivatkozhat rá, hogy korábban a szabálysértési hatóságként eljáró másik bíróság másként látta a felelősséget, és ezért nem térített. Ez ugyanis a felelősségbiztosító üzleti kockázata.
További kérdés, hogy a jelen esetben ténylegesen kinek a felelőssége lesz érdemben megállapítható polgári per indítása esetén. Ebben nem foglalnék állást, mert az úgynevezett láthatóságvizsgálat igazságügyi szakértői kompetencia kérdése, ha erre nézve a felek között vita van. Úgy tűnik ugyanis, hogy az ügyben az okozati összefüggés kérdése (ez gyakran bírói mérlegeléstől függ) és a láthatóság kérdése tekintetében nem ért egyet a két járművezető. Azt ugyan olvasónk jól látja, hogy az általa elkövetett szabályszegésnek csak akkor van jelentősége a balesetért fennálló felelősség szempontjából, ha a szabályszegés valamilyen módon szerepet játszott a járművek ütközésében, de ugyanezt a követelményt már kevésbé tartja szem előtt, amikor felrója a Volvo vezetőjének, hogy a jobbról érkező járművel is ütközött. Ez ugyanis a megismert adatok szerint nagy valószínűséggel annak volt következménye, hogy előzőleg a balról érkezővel karambolozott. Olvasónk álláspontját mégis megkísérelheti bizonyítékai felvonultatásával és érvei hangoztatásával egy polgári perben érvényre juttatni, ahol alperes lesz a másik járművezető, illetve felelősségbiztosítója. A pert olvasónk (házastársa) bírósági illeték előzetes lerovása nélkül indíthatja meg a biztosító székhelye vagy a Volvo vezetőjének lakhelye szerinti helyi bíróság előtt, kérve benne kárai megtérítését.
Az ügyet tovább színezi, ha időközben kiderül, hogy a feleség sérülése 8 napon túl gyógyul. Ebben az esetben ugyanis az ügy nem szabálysértés, hanem büntetőügy, és hivatalból kell eljárnia a nyomozó hatóságnak. Ekkor már hivatalból rendelnek ki igazságügyi szakértőt, és hivatalból foglalnak állást arról, hogy terheli-e a Volvo vezetőjét bármely csekély fokban felelősség a 8 napon túli sérülésért. Amennyiben igen, és ezt a büntetőbíróság is megállapítja, akkor ez az ítélet (szemben a szabálysértési határozattal) törvénynél fogva kötni fogja a polgári peres ügyben eljáró bíróságot, mert nem állapíthatja meg, hogy a Volvo vezetője nem követett el bűncselekményt, így azt sem, hogy nem felelős a balesetért.
A polgári perben a fotót és a rajzot is megnézik, és a bíróság szabadon mérlegel, hogy melyiket fogadja el valósnak, ha ezek egymással szemben állnak. A fotó elvileg objektívebb bizonyíték, mint a rajz, de az is előfordulhat, hogy a fotó egy-egy konkrét ügyben már nem az eredeti, hanem a megváltoztatott állapotot tükrözi. S hogy a konkrét esetben így van-e, azt dönti el a bíróság, valamennyi körülmény együttes mérlegelésével.

Comments

comments