Aktuális

Ténykérdések: az Autó2 segít - Kártyatrükk?

A probléma

Tökfilkóvá válhat, aki kártyát vesz?

Az ügy kulcsszerepét most egy chipkártyára osztották. A parkoltatótársasággal vívott küzdelemről ekképpen ír olvasónk:

Megérkezem a munkahelyemre, gyorsan parkolok, van még félórám az első megbeszélésig. Bedugom a parkolókártyámat az automatába, és várom, hogy kiírja: INTÉZMÉNYI PARKOLÁS, valamint azt: az elérhető összeg… Ft. Nem hiányozhat sok a 30 000 Ft-ból, mert nemrég töltöttem fel. Megjelenik a felirat: A KÁRTYA ÉRVÉNYTELEN. Na jó, volt már ilyen, kiveszem a kártyát, és gyors, határozott mozdulattal – ahogy a Centrum Parkoló irodájában már egyszer kioktattak – ismét behelyezem a kártyát. A helyzeten ez sem változtat. Ilyen is volt már, szedem a lábam, és futok a legközelebbi, 200 méterre levő automatához. Vannak csőrösek, és nem csőrösek (erről is kioktattak már), az egyik fajtába, sajnos elfelejtettem, melyikbe, különösen határozott mozdulattal kell behelyezni a kártyát, különben nincs leolvasás. Sajnos most semmilyen praktika nem segít. Mit csináljak? Ma egész nap a munkahelyemnél kell parkolnom, nem tudok kétóránként leszaladni pénzt bedobni, nem is szólva arról, hogy akkor dupla árat kellene fizetnem. A Centrum Parkoló irodája is a Dohány utcában van, öt perc alatt ott vagyok, gondolom, bizonyára kicserélik a kártyát.
Az irodában kérik a parkolási engedélyt. Szerencsém van, ez mindig nálam van. Igen, de kérik a cég pecsétjét. Minek a pecsét, hiszen pecsétes kérelemre adták ki az engedélyt? A rendszám világosan rajta van az engedélyen. Kezdem elveszteni a türelmemet: „Az Önök kártyája, amiért 30 000 Ft-ot fizettem, elromlott, kérem, hogy cseréljék ki, mert nem tudok parkolni.”
A válasz: „Ön rontotta el a kártyát, ez nem a mi hibánk, mi csak akkor tudjuk kicserélni, ha itt van a céges pecsét.”
Az sem számít, hogy minden adatom benne van a számítógépükben, hogy tudják, én vagyok a céges aláíró, és nálam van az engedély is. „Így csak holnap délutánra tudjuk kicserélni, de ha ma visszajön a pecséttel, akkor azonnal.”
Mit tehet ilyenkor az ember? Vissza a munkahelyemhez, most már persze nemigen van üres parkolóhely. Be kell dobni pénzt az órába, különben megbüntetnek – nyilván meg is érdemlem, mert elrontottam a parkolókártyát. Napközben az első adandó alkalommal ismét felkeresem a Centrum Parkolót, most már pecséttel felfegyverkezve – így öt perc alatt ki tudják cserélni a kártyát. Milyen egyszerű…

Az Autó2 újság 2004/10. számában megjelent cikk rövidített változata

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol

Olvasónk esete ismert előttem, több hasonló panasszal fordultak már hozzám. Jellegzetesen olyan ügyről van szó, amikor a jog igazából nem kínál megoldást. A kárigény nyilván alapos, de egyrészt többe kerül az utánjárással felmerülő fáradság és időveszteség, másrészt a bizonyítás sem könnyű. Az utóbbi alatt azt értem, hogy ha visszaadom a kártyát, akkor már nem tudom bizonyítani, hogy vétlen vagyok, ha nem adom vissza, akkor nekem kell előlegeznem a második kártya költségét.
Az alapvető probléma abban mutatkozik, hogy a magyar jog nem ismeri az amerikaihoz hasonló úgynevezett büntető-kártérítés intézményét. A jogalkotó eljutott annak felismeréséig, hogy a parkolási díj és más kis összegű tartozások notórius adósaival szemben egy többszörös, akár 25-szörös pótdíjkivetéssel lehet védekezni, de odáig még nem jutott el, hogy nemcsak az autós lehet notórius nem fizető, hanem egy szolgáltató is lehet közömbös a méltányos fogyasztói érdekekkel szemben. Mindaddig, amíg a szolgáltatók nem látják gazdasági okokból érdekükben állónak, hogy az ilyen eseteket más módon kezeljék, ezek előfordulására a jövőben is számítani kell. Sajnos.
Ami pedig a pecsétet illeti, a jog az úgynevezett aláírási címpéldány révén adja meg a választ. Egy céget az aláírási címpéldány szerinti módon lehet jogszerűen képviselni. Ez azt jelenti, hogy közjegyző hitelesíti az aláírásmintát. Ha a hitelesített aláírás pecsét nélküli, akkor a pecsét utólagos megkövetelése önmagában is jogszerűtlen. Az emiatti kárigényre viszont ugyanaz vonatkozik, amiről fent már szó volt. Sajnos.

Az Autó2 újság 2004/10. számában megjelent cikk rövidített változata

Kommentár

Amióta az autókban is elterjedtek a számítógépek, tudjuk: ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik. A csipkártyáknál sem lehet kizárni a meghibásodást. Ugyanakkor nem értjük, miért kell a hibás kártya miatt a vevőnek lakolnia? Ilyen esetekben miért nincs lehetőség arra, hogy amíg az ember utánajár a hibának, kicserélteti a rossz darabot, eltekintsenek a büntetéstől? A céges pecsét igényét ilyen esetben fölösleges bosszantásnak tudjuk csak tekinteni, de az is furcsa, hogy a XXI. században a központban ülő informatikusra lehet hivatkozni, aki miatt nem tudják azonnal a kártyán levő összeget leolvasni.
Fizetni kell a parkolásért, ezt mindenkinek el kell fogadnia. De hogyan lehet a fizetési morált erősíteni, az embereket az automatákhoz terelni, ha ilyen vagy ehhez hasonló „bánásmódban” részesül az is, aki csupán egy dolgot akar: szabályosan parkolni.

Az Autó2 újság 2004/10. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments