Jogi tanácsok

Ténykérdések: az Autó2 segít - Kártérítés: egyenlőtlen feltételek

Olvasónk kálváriája

Olvasónk egy remek állapotban levő Lada tulajdonosa, és önhibáján kívül balesetbe keveredett. Az öreg autóval valóságos kálváriát járt végig, míg kiharcolta az elfogadható kártérítést. A történtekről így ír.

Szeptember elején szenvedtem balesetet a XIII. kerületben. A főúton haladtam, a másik fél az „elsőbbségadás kötelező” táblát nem vette figyelembe, és végigszántotta a Ladám bal oldalát. Mivel nem ismerte el a felelősségét, rendőrt hívtam, aki felvette a jegyzőkönyvet. A biztos úr nem biztatott sok jóval, elmondása szerint az eljárás több hónapig is eltarthat, és beismerés hiányában a biztosító nem foglalkozik majd velem, amíg ők nem küldik ki a határozatot. Az autó szerencsére üzemképes maradt, de mivel az ajtókat nem lehetett bezárni, kénytelen voltam zárt helyre vinni. Többen mondták, hogy minél hamarabb kérjek szívességi kárfelmérést a másik fél biztosítójától.

Másnap neki is vágtam a munkának. Az Allianz honlapján kikerestem a szerződéses partnerek közül azokat, amelyek foglalkoznak Ladával (az Allianz volt a másik biztosítója). Fel is hívtam a Kompakt Autót, ahol azt mondták, vigyem az autót, megcsinálják a kárfelvételt. Ott aztán jött a hideg zuhany, ugyanis személyes érdeklődésemre cáfolták, hogy Ladával foglalkoznának. Kissé feldúltan távoztam, majd megpróbáltam az Allianz Hamzsabégi úti központját elérni. Ott közölték, hogy ilyen esetben csak akkor lehet kérni kárfelmérést, ha viszem a rendőrségi papírt. A rendőrség persze nem adott semmit, mondván, ők sosem szoktak ilyet kiadni. Kezdett fogyni a türelmem, ezért fölhívtam az Európa Biztosítót, ahol a saját kötelezőm van, mert azt hallottam, hogy ők is elvégzik a kárfelmérést. Mivel 15 000 forintot kértek ezért (amit állításuk szerint visszakapok, ha kiderül az ártatlanságom), nem kértem belőle. Végül egy ismerős segítségével kiderítettem, hogy a Hamzsabégi úton el kell, hogy végezzék a kárfelmérést, ezért megbeszéltem egy időpontot telefonon, és oda is mentem. Szerencsére nem tartott sokáig a művelet, félóra alatt készen voltak az autómmal. A kárfelmérő nem sok jóval biztatott, gazdasági totálkárral kecsegtetett. Ígérték, hogy amint elkészül a számítás, értesítenek. A következő héten jött is a telefon, hogy nem vették totálkárra, a sérülésre 104 653 forintot fizetnének, de maximum 120 000 forintig „el tudnak menni”. Mivel közben ismerős szerelőknél már érdeklődtem, hogy mennyiért vállalnák a javítást, hideg zuhanyként ért ez az összeg. A legbarátibb, számla nélküli költségvetés is 130 000 forint lett volna, ami csak a karosszériamunkát jelentette; a műanyag doblemezt, a motortartó bakot és a futóműállítást nem is vették bele. Mivel nem akartam sok időt tölteni a javítással, nekem az lett volna a legegyszerűbb, ha beadom egy szerződéses partnerhez, és megyek érte, ha kész. Persze így csak kinevettek volna. Miután személyesen bementem a kárszámításért, szembesülnöm kellett azzal, hogy a biztosító 1500 Ft + áfa (!) munkadíjat számolt, és persze az alkatrészeket is avultatta rendesen. Nem is az utóbbit sérelmeztem igazán, hiszen a jó karban levő kocsi már elmúlt 18 éves, de a munkadíj egyszerűen röhejes. Főleg annak tükrében, hogy a biztosító mekkora összeggel számol, ha valaki egy szerződéses márkaszervizbe megy. Saját példa: a családi ötéves Suzuki hátsó lökhárító-sérülésének rendbe rakására szemrebbenés nélkül kifizettek több mint 90 000 forintot munkadíjként egy budapesti cégnek (a baráti szerelő 40 000-ből kihozta volna az egészet, anyaggal együtt!). Mindeközben a bal oldalát „vesztett” autómra 31 500 forintot kalkuláltak. Telefonon próbáltam hangot adni felháborodásomnak, de több pénzt nem ígértek. Azt mondták, hogy ha hozok ajánlatot egy szerviztől, és a kalkulált összeg magasabb, mint amit ők ajánlanak, számítanak egy gazdasági totálkárt, így juthatok csak magasabb kártérítéshez.

Újból fel az internetre, hogy kerítsek egy olyan műhelyt, amelyik szerződésben van a biztosítóval, de nem snassz nekik egy Lada. Hosszas telefonállás után találtam egy óbudai mestert, akihez elvittem a gépet. Mivel már egy vidéki garázsban tároltam a bezárhatatlan autót (amiért csak azért nem kellett külön fizetnem, mert az ismerős megsajnált, és eltekintett a több tízezres bérleti díjtól), onnan fel kellett hozni, ez nem kevés pénzembe és időmbe került. A szerelő néhány nap múlva jelentkezett: az ő kalkulációja 224 283 forintról szólt, ami számla nélkül és az avulást is levonva körülbelül 160 000 forintot jelentett. Mint mondta, ennyiből helyre is tudná rakni. Ezt beadtam a biztosítónak. Időközben többször is próbáltam informálódni a XIII. kerületi kapitányságnál, hogy miként áll az ügyem. Utoljára már azzal biztatott a kifejezetten kedves ügyintéző, hogy hamarosan meglehet a határozat.

Hamarosan jött a biztosítótól a telefon: 120 000 forint lenne a totálkárösszeg, és ha otthagyom a kocsit, a szerződött partnerük kifizet még 80 000-et. Vagyis: megjavíttatni nem tudom ebből az összegből, és ha otthagyom, kapok potom 200 000 forintot a friss vizsgás, óvott és minden jóval felszerelt kocsiért. Egyetlen enyhítő körülmény, hogy ha leadom az autót, a következő vásárlás költségeit kifizetik (átírás, eredetvizsga) – legalábbis ezt mondta egy allianzos.
Mivel inkább meg akartam tartani a Ladát, próbáltam valahogy felsrófolni a kártérítést. Egy, a kárrendezésen dolgozó munkatárs nem kertelt: tudomásul kell venni, az öreg autós nem járhat jól.

A kárfelmérő a műszaki vezetőhöz irányított, hogy legfeljebb ő tud e kalkuláción változtatni. Õ néhány napot kért, majd újra hívtam. Úgy döntött, 160 000 forintot kifizetnek a totálkárra. Mivel többen mondták, hogy örüljek ennek, elfogadtam.
Többheti utánajárást követően így végül rendeződött az ügy. Az Allianz munkatársai ugyan viszonylag korrekten működtek közre (sokkal rosszabb példákról is hallani), ennek ellenére több kérdés vetődött fel bennem.

1. Miért kell nekem, károsultnak ilyen megalázó és hosszas procedúrán végigmennem?
2. Miért nem tudom az öreg autómat bevinni a szervizbe, és készen elhozni onnan anélkül, hogy pénzembe kerüljön a javítás, és napokat, heteket töltsek ügyem rendezésével?
3. Miért nem hajtja be a kárt a biztosító a károkozón? Miért a károsult húzza a rövidebbet? Milyen alapon kell nekem, vétlen félnek alázatosan kunyerálnom?
4. A gazdasági totálkár a biztosító szerint is egyet jelent azzal, hogy egy későbbi káreseménynél még kevesebbet fizetnek majd ki. Ha ez így van, milyen alapon tehetik ezt meg?
5. Ha fizetni kellett volna a tárolási költséget, azt behajthattam volna a biztosítón?
6. Ha a biztosító ennyire óvja magát, nehogy feleslegesen sokat fizessen az öreg autóm rendbetételéért, miért fizet ki szemrebbenés nélkül a szükségesnél nagyobb összeget a márkaszerviznek? Abban az esetben nem számít a pénz? Ott kinek az érdekeit védi?
7. Milyen alapon avultatnak egy egyébként hibátlan, jó fényezést, egy hibátlan lámpatestet vagy egy rozsdamentes karosszériaelemet?

Név és cím a szerkesztőségben

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol

Olvasónk esete sajnos mindennapos. A legrosszabb helyzetben azok a biztosítós ügyfelek vannak, akiknek 100 000 forint. alatti a vitájuk a pénzintézettel. A tapasztalat szerint ugyanis ennyiért már nagyon kevesen fordulnak bírósághoz, hiszen az ilyen ügyekben ugyanúgy meg kell tartani a tárgyalásokat, szakértőt kell kirendelni, a pervesztes fellebbezhet stb., tehát ugyanaz a procedúra, mintha az eljárás tétje sokkal nagyobb lenne, viszont az ügyfelek részéről elérhető eredmény sokszor rámegy az utánajárással töltött időre és a járulékos költségekre.

Érthetetlen módon a hazai jogalkotás ezt a körülményt nem veszi figyelembe, nem ítél meg büntető kártérítést, és a bíróság által a pernyertesnek a pervesztes terhére megállapított perköltség az utóbbi idők kedvező elmozdulása ellenére még mindig annyira alacsony, hogy olvasónk megfigyelése sajnos helytálló: a kisebb eljárási érték melletti jogviták során az ügyfeleknek gyakran megalázó és hosszas procedúrán kell végigmenniük, mert az egyes biztosítók gyakran azt is bekalkulálják – ha nem is vallják be –, hogy több károsult ezek miatt inkább eláll az ügy folytatásától.

Gyakorlatilag ugyanez a válasz a második kérdésre is. A harmadik kérdés viszont téves, hiszen a felelősségbiztosítási díjat azért fizetjük, hogy esetleges károkozás esetén a biztosító helyettünk térítsen, ezért nem lenne indokolt, ha azt utóbb rajtunk behajtanák. A károsult természetesen megteheti, hogy nem a biztosítóval, hanem a tényleges károkozóval szemben érvényesíti az igényét, de egyrészt akkor sem jár neki több, másrészt várhatóan még lassabban jut a pénzéhez.
A gazdasági totálkár azt jelenti, hogy az autót nem gazdaságos kijavítani. Ha erre mégis sor kerül, a korábbi súlyos sérülés értékcsökkentő hatású. Ez az oka, hogy egy későbbi káreseménynél a kocsi kevesebbet ér, illetve még jobban avultatják a beépítésre kerülő alkatrészeket.

Idegenhibás balesetnél (tehát a cascós károknál nem) a tárolási költségek általában behajthatóak a kár részeiként, de csak az úgynevezett kárenyhítési kötelezettség figyelembevételével, ami többek között azt jelenti, hogy az érvényesített tárolási díj összege nem közelítheti meg a gépkocsiban bekövetkezett kár értékét.

Olvasónk téved, ha azt hiszi, hogy a márkaszervizhez járó ügyfelek elégedettek a biztosító térítésével. Õk is, a márkaszervizek is a biztosítótól nekik járó összeget ugyanúgy keveslik, mint olvasónk. A márkaszervizek rezsióradíja nyilvánvalóan többszöröse egy garázsban dolgozó autószerelő rezsióradíjának, és ez a különbség indokoltan jelenik meg a biztosítók kifizetéseiben, mert a két szerviznek valóban nem azonos a fenntartási költsége, ami persze nem mindig jelenik meg az elvégzett munka színvonalában.

Az avultatás és az értékcsökkenés kérdés a gépjármű-biztosítás egyik örökzöld témája. Az avultatás addig a mértékig jogos, amennyivel a beépített új alkatrészek a gépkocsi egészének piaci értékét ténylegesen megnövelik. Ha az autó nem ér többet a beépített új alkatrész beépítése folytán, akkor az avultatás csak kifogás a jogszerűen járó biztosítási öszszeg csökkentésére. Emiatt kifogásolható, és polgári per esetén a bíróság a jogosulatlan levonás megtérítésére kötelezi a biztosítót.

Mit mond a biztosító?

Természetesen megkerestük az ügyben érintett Allianz Hungáriát, ők is eljuttatták hozzánk levelüket. Az olvasó által feltett kérdésekre a következő konkrét válaszokat adta a biztosító.

1. Mindig minden körülmények között sajnálatos, ha egy ügyfelünknek akár a legkisebb kellemetlenséget is okozzuk. Szolgáltató társaságként egy-egy ilyen esetből is le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy hogyan tudjuk szolgáltatásainkat továbbfejleszteni. A konkrét esetben a félreértést, aminek eredményeképp ügyfelünk többszöri próbálkozásra tudta csak érvényesíteni a kárigényét, nem menti az sem, hogy a szeptember 1-jén okozott kárt társaságunk már 2-án szemlézte, és egy nappal később pedig a kárszámítás is elkészült. A kárrendezési folyamat tényleges hosszát – különösen a vitatott esetekben, amikor például a károkozó nem ismeri el felelősségét, és annak megállapítását a rendőrség szakembereitől kell kérni – gyakran befolyásolják olyan tényezők, amelyekre a biztosítótársaságoknak nincs ráhatásuk (rendőrségi határozat, felelősségelismerő nyilatkozat stb.). Az említett esetben például – bár kollégáink már szeptember 3-án elkészítették a kárszámítást – a rendőrségi határozatot társaságunk csak október 8-án, azaz több mint egy hónappal később kapta meg.
2. Természetesen az öreg autókat is meg lehet javíttatni szervizben. A javítás költségeinek rendezésében azonban valamennyi biztosítótársaság csak a törvény szellemében járhat el. A törvény pedig az eredeti állapot helyreállítását határozza meg: példaképp egy 300 ezer forintot érő jármű javítását nem lehet annál érdemben többért megfinanszírozni.
   „355. § (1) A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.
   (2) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll.”
3. A biztosítótársaságok a kárt nem hajthatják be a náluk biztosított károkozón, ennek – egyes ritka kivételekkel – sem jogszabályi, sem egyéb feltételei nem adottak. A gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerének éppen az a funkciója, hogy a károkozó felelősségi körében és helyette a vele szerződésben álló biztosító térítse meg a kárt. A károk jelentős része, különösen pedig az igazán nagy károk esetében nem is lenne realitása a magánemberi kártérítésnek. Az Allianz Hungária Biztosítónak például több mint 50 olyan káresete van, ahol a kárráfordítás egyedi értéke meghaladja a 100 millió forintot. A törvény még ittas károkozónál is csak 1 millió forint értékig teszi lehetővé a biztosító által kifizetett összeg visszakövetelését, de a valóságban a legtöbbször ez is nehézségekbe ütközik.
   Külön kategória, amikor a felelősség kérdése a baleset szereplői között vitatott. Tény, hogy a helyzet tisztázásáig a végül vétlennek bizonyuló károsult jelentős várakozásra kényszerül. Az Európai Unióban a hasonló helyzetek azért jelentenek kisebb problémát, mert ott az autósok súlyos többsége rendelkezik casco biztosítással is, aminek alapján a felelősség adott esetben hatósági megállapításáig is rendezhető a kár. Hazánkban csak minden negyedik autósnak van cascója.
   A jogszabályok egyértelműen meghatározzák azt is, hogy a károsultnak vagy meghatalmazottjának kell bejelentenie kárigényét a károkozó felelősségbiztosítójánál, mert neki van módja arra, hogy tényleges kárát igazolja.
4. A gazdaságossági alapon történt totálkárosítás – amennyiben a szakmailag megfelelő helyreállításról hiteles dokumentáció áll rendelkezésre – nem befolyásolja negatívan a jármű értékét. A szakszerűtlen helyreállítás értelemszerűen minden esetben csökkenti a jármű értékét.
5. Természetesen a jogos igényként az adott kárral összefüggésben felmerülő költségeket megtérítjük. Itt csak a törvényben meghatározott természetes, logikus és ésszerű keretek közötti eljárás az érintett kötelezettsége.
   „340. § (1) A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.
   (2) A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.”
6. A magyar márkaszervizek vállalási díja a biztosítók számára sok tekintetben ugyanúgy adottság, mint az alkatrészek vagy az autók piaci ára. Ezzel a ténnyel valamennyi biztosítótársaságnak szembe kell néznie. Az is tény, hogy csak a minőségi munkát végző, szakmailag felkészített és felkészült javítóműhelyek adhatnak jó esélyt az ügyfelek elégedettségét és biztonságát egyaránt szolgáló munkára. Az alapelv természetesen itt is ugyanaz, vagyis a jármű tényleges értékénél nem lehet érdemben magasabb helyreállítási költséget finanszírozni.
   

Comments

comments