Aktuális

2009. március 16. hétfő, 00:52

TAG Heuer: Monaco V4 Concept Watch - Autó büvöletében

Első oldal Monaco V4–az első mechanikus óra, melyben kerekek helyett tizenhárom fogazott szíj hajtja a szerkezetet Az óraszakértők gyakran mondogatják, hogy az óragyártás területén már nincs új a nap alatt. Úgy tűnik, ez még sincs így. A harmadik évezred küszöbén a TAG Heuer szakított a hagyományokkal, és új mérföldkövet rakott le az óragyártásban. A 2004-es

Első oldal

Monaco V4–az első mechanikus óra, melyben kerekek helyett tizenhárom fogazott szíj hajtja a szerkezetet

Az óraszakértők gyakran mondogatják, hogy az óragyártás területén már nincs új a nap alatt. Úgy tűnik, ez még sincs így. A harmadik évezred küszöbén a TAG Heuer szakított a hagyományokkal, és új mérföldkövet rakott le az óragyártásban. A 2004-es bázeli vásáron bemutatott új kollekciójuk, a „Concept Watch” nem hagyhat kétséget efelől. A TAG Heuer neve egyébként már eleve garancia a változásokra, az újításra és a meghökkentő megoldásokra: sohasem tudhatjuk, nem épp a lehetetlent valósították-e meg éppen. 145 év az időmérők szolgálatában nem kis idő: éppen elég sok ahhoz, hogy komoly tapasztalatok birtokában ostromolják a piacot, és éppen elég kevés ahhoz, hogy ne ragaszkodjanak görcsösen a régi, jól bevált vívmányokhoz.

Való igaz, hogy nem könnyű új dolgokat feltalálni ebben a jól működő és precizitást megkövetelő rendszerben. Bár apró lépéseknek tűnnek a mai helyzet felé, az egyes találmányok korszakalkotóak voltak, és nagy megbecsülésnek örvendtek. Csak vázlatosan összefoglalva: 1675-ben Huygen megalkotta a hajszálrugót, 1753-ban Beaumarchais az első horgonygátszerkezetet (ankert*), 1770-ben Perrelet az első automata karórát, és néhány évtizeddel később Breguet feltalálta a tourbillont és a kronográfot. A TAG Heuer precizitásával vívott ki magának komoly elismerést, először 1916-ban, a Mikrograph kifejlesztésével, mely századmásodperces pontosságot ért el. Saját maguk döntötték meg rekordjukat 1966-ban az ezredmásodperceket is mérni képes Mikrotimerrel. Most pedig a Monaco V4 teljesen új dimenziókat nyit meg mind koncepciójával, mind újításaival, hiszen nem egy elemmel bővült a szerkezet, hanem egészében átalakult.

Harminckilenc golyós-csapágy helyettesíti a (szintetikus) rubin csapágyakat a legkisebb súrlódás elérése érdekében

Az 1969-es év kettős jelentőséggel bír a márka rajongói számára: ekkor mutatták be a Chronomatic 11 elnevezésű, mikrorotorral meghajtott automata kronográfot, és címadó modellünk őse, a Monaco is ekkor jelent meg vízálló, szögletes tokban. Ez utóbbinak külső vonásai egyértelműen visszatükröződnek a V4 modell kialakításában. 1992 óta a TAG Heuer a Forma–1-es versenyek hivatalos időmérőjeként bizonyít. Az autózáshoz kötődés egyik ága is ez, hiszen lépést tartani a folyamatosan fejlődő technikával, a sport és az autóipar újításaival bizony élvonalbeli teljesítményt követel. Megérteni a V4 lényegét csak az képes, aki jártas az autók világában, és képes elfogadni, hogy bármikor megdőlhetnek évszázados tézisek.

Breguet és a nagy felfedezők után nehéz újat feltalálni. A 21. században azonban egy percre sem szabad megállni annak, aki lépést akar tartani versenytársaival. Íme, az eredmény: fogazott ékszíjak, egyenes pályán mozgó lengősúly, golyóscsapágyak egy időmérőben! Az ajtó nyitva áll, már csak át kell lépni a modern felfedezések korába. Addig is lesz még egy-két évünk, amíg a nagyközönség számára is elérhetővé válik a Monaco V4 Concept Watch. A TAG Heuer dinamizmusa a „Concept Watch”-modellcsalád többi tagján is nyomon követhető. Az SLR Chronograph a Mercedes-Benz SLR McLarennel folytatott együttműködés gyümölcse. Egyedülállóvá igazán számlapja teszi, mely a Calibre 36 Regulator-szerkezetnek köszönhetően számlálóival egy sportautó műszerfalára hajaz, amiről minden egyszerre leolvasható. A modellcsalád harmadik tagja a „kétszínű” Monaco Sixty Nine, melynek hagyományos Monaco-dizájnos számlapja alatt még egy digitális szerkezet is rejlik. Kiforgatva a külső tokhéjból a belső tokot, egy digitális számlap és egy ultramodern kvarcszerkezet tűnik elő; vagyis a tokba két szerkezetet integráltak!

Minden belső értéke mellett a készítők nem voltak restek figyelmet fordítani a külcsínyre sem. Megjelenése semmilyen szempontból nem mondható szokványosnak – leszámítva, hogy egy szíjakkal a csuklóra rögzíthető tokban koronával állítható mutatók járnak körbe. Mert talán ennyivel le is zárhatjuk a hagyományos elemek sorát. A modell ismeretében nem meglepő, hogy a szkeletonszerkezet, mely számlap híján tökéletesen megfigyelhető, kicsit sem hasonlít az eddig ismertekhez. A 40×40 mm-es nemesacél tok fölé oldalain csiszolt zafírüveget tettek. 4 és 5 óra közt segédszámlap segítségével olvashatók le a másodpercek, teljesen beleolvadva a számlap kék-fehér-acél színeibe, hogy első pillantásra egy tökéletes gépezet látványát nyújtsa.

A 18 000 féllengés/óra frekvenciájú szabályozó mellett különlegességnek számít a rotort helyettesítő 4,25 grammos platinasúly. Az sem mindennapi, hogy ebben a kis karórában 1,5 kg fér el – no persze, csak ha összeadjuk a 4 rugóházban maximálisan tárolható 375 grammnyi erőt. A szíj stílusosan alligátorbőrből készült. A TAG Heuer 1860 óta mértékadó a sportkronográfok között, és a világon a negyedik helyen áll a luxusórák sorában. A név kötelez: a fejlesztések továbbra is az egyre nagyobb precizitás felé tartanak, hogy a sport világának háttérszereplőjeként teljesítményükkel a jövőben is uralhassák a piacot.

Székelyhidi Judit

A Luxusautó 2005/1-es számából.

Tézisek és antitézisek

A meghajtószíjak szervesen épülnek a kaliberbe

Első tézis
Az erőátvitel csak fogaskerekek segítségével lehetséges.

Antitézis
Az óraszerkezetben az autóiparban használatosakhoz hasonlatos fogazott ékszíjak is tökéletesen megoldják ezt a problémát. A szerkezetben tizenhárom, szíjfeszítőkkel precízen helyben tartott, 0,5×0,45 mm-es fogazott ékszíj dolgozik. Ezek a szíjak kevesebb súrlódással képesek továbbítani az erőt, hiszen két azonos irányba hajtandó tengely közbeiktatott fogaskerekek nélkül is meghajtható. Így jobb hatásfok érhető el, mint fogaskerekekkel. Ha egy, kettő vagy akár három rugóház működése is leáll, az óra ettől még tovább jár. Szerencsére az átlátszó zafírüveg hátlap bármikor lehetővé teszi a rendszer ellenőrzését. A harmadik évezred egyik óraipari kihívása a mechanikus és kvarcórák egyre fejlődő világában újdonságot mutatni. Noha egyértelmű, hogy a láncok és fogaskerekek kora nem áldozott le, az ékszíjas megoldás mégis előre vetítheti a jövő modelljeinek felépítését. Mivel minden ipari technológia ismert a modell legyártásához – hiszen csak az alkalmazás helye változott –, semmi sem áll a kereskedelmi bevezetés útjába.

V4, azaz egy V alakú híd és négy rugóház tárolja az energiát

A részletekben való gyönyörködéshez és az új technológia elismeréséhez az óraipari szakismereteken túl nem árt egy motorkonstruktőr agyával is gondolkozni. Akárcsak a motoroknál, itt is tisztában kell lenni a mechanikai elvekkel és a fizikával: a súrlódás, forgatónyomaték és erőátvitel jelentőségével. Az olyan téziseket, mint hogy a szerkezet erőátvitelét csak fogaskerekek alkothatják, hogy a csúszó kőcsapágyak garantálják a legkisebb súrlódást, vagy hogy forgó súlynak kell mozgásban tartani az automata szerkezetet, a V4 sorra megdöntötte.

A modell alkotóelemeit először a TAG Heuer La Chaux de Fonds-i műhelyében tervezték meg, gyártották le, majd rakták össze. A névadó a 15 fokos szögben döntött, V alakú lemezre szerelt 4 rugóház, melyeket egy sportautó hengereihez hasonlóan rakták össze. Így nemcsak az ipari technológia legújabb koncepciói tükröződnek a modellben, hanem direkt módon utal az autókhoz fűződő konstrukciós kapcsolatra.

A lengő tömeg lineárisan mozog

Második tézis
A lengősúly mindig körben forog.

Antitézis
Az első, egyenes pályán oda-vissza mozgó súly kisebb helyet foglalva képes ellátni az energiaszolgáltató funkciót. A hagyományos automata órákban a szerkezet hátlapjánál forgó rotor többnyire maximálisan kitölti a tok által megengedett helyet. A 4,25 grammos platinasúly pályája azonban kellemesen elfér a négy rugóház között. A mozgási energiát a súly fogazott szélei továbbítják az ékszíjakat meghajtó rugók felhúzásáért felelős fogastengelyekre.

Harmadik tézis

Golyóscsapágyakon gördülnek a szíjkerekek

A súrlódás rubinköves csapágyakkal csökkenthető minimálisra.

Antitézis
Szerencsére ebben sem hittek a TAG Heuer mérnökei, ezért az autóiparból adaptálták a golyóscsapágyat. Noha ilyet nem először alkalmaznak az óragyártásban, de a rotor csapágyaként, harminckilenc aprócska golyóscsapággyal egy modell sem büszkélkedhet. Mindent kicseréltek tehát (felhasználási helytől függően eltérő méretekben): a legkisebb golyócska 0,25 mm átmérőjű, a legkisebb golyóscsapágy pedig 0,5 mm vastag, és átmérője 2,2 mm.

A Luxusautó 2005/1-es számából.