Aktuális

2009. március 16. hétfő, 00:52

Szélvédőjavítás - Rianás

A pontszerű kőfelverődések javítása rutinmunka. És ha reped az üveg?

Íme, a kiindulási állapot: a szélvédő szélén keletkezett kagylós törésből percek alatt „nőtt ki” a majd 40 centis repedés

Budapest, M1–M7 közös kivezető szakasz, szerda délután négy óra, a csúcs. 100 km/órás sebességkorlátozás, csendesen poroszkálunk a külső sávon, amikor a középsőből elénk vág egy vadul jobbról előző autó, legalább 160-nal. Kopog a szélvédő, majd egy nagyobb, élesebb csattanás hallatszik. Kutatjuk az üveget, megúszta…? Nem! Szép nagy kagylós törés, pont az A-oszlop tövében, a jobb oldalon. Rövid boszszankodás (legalább nem a látómezőben van), amikor hirtelen az üveg jó tíz centi hosszan a belső tükör irányába hangos reccsenéssel bereped. Kis szünet, újabb öt centi, és így tovább, szinte méterről méterre romlik a helyzet. Azonnal irány a javító az egyik közeli bevásárlóközpont parkolójában. Mire odaérünk a hasíték már jó 40 centis, pedig legfeljebb 5-8 perc telhetett el a csattanás óta.

Tisztítás: folyadékkal és vékony fúróval

A szakértő szem azonnal diagnosztizál: ezt az üveget túlságosan sok maradó feszültséggel ragasztották a helyére. Az oszlopok melletti kavicspöttyökből szinte törvényszerűen indul el a repedés, de ilyen gyorsan?! Ez nem általános. Megmérjük, mert a szaki szerint ha 40 centinél rövidebb, javítható, de a fölött nem vállalja. Szerencsénk van: 37 centi.

Árnyékba állunk, és már kezdődik is a műtét. Első lépésként apró gyémántvégű fúróval elfúrja a repedés „új” végét, így a folyamat biztosan megáll. A kiindulási kavicsnyomot óvatosan, folyadékkal kitisztítja. Erre azért van szükség, mert a lyukba került kosz megnehezítheti a javítást, fénytörést okoz, így a seb nem gyógyítható nyomtalanul. Mivel a tisztítás nehézkes, a javítók többsége nem szívesen vállal régi, elkoszosodott töréseket.

A mutatóujj árnyékában jól látszik a repedés végére fúrt apró lyuk. Két dologra való: megállítja a hasadást, és rajta keresztül folyik a műgyanta a helyére

A mai szélvédők háromrétegűek. A külső színezett és a belső színtelen üveg közé rugalmas biztonsági fóliát ragasztanak a gyártáskor. A kavicstól csak a külső üveg sérül, de ha hosszú a repedés, levegő juthat a külső réteg és a fólia közé. Ezt eltüntetni lehetetlen, a légzárvány okozta fénytörés pedig zavaró. Következő lépésként apró, nyomásos adagolószerszám kerül a frissen fúrt lyuk fölé (tapadókorongok rögzítik az üvegen), és a javító színtelen akrilátragasztót (műgyantát) nyom a résbe. Ennek fénytörési mutatója azonos az üvegével, így száradás után láthatatlan. A nyomástól a gyanta lassan végigfolyik a törésben, és tökéletesen ki is tölti azt. Mivel az anyag a napfény UV-összetevőinek hatására köt, amíg nem ér végig, még az árnyékban is UV-szűrős fóliával kell a munkaterületet védeni. Ha útközben megszakad a folyam, apró pontmeleggel segíteni kell a szélvédő belső oldala felől. Ez finoman megnyitja a repedést, és melegen könnyebben folyik a gyanta is. Ha végigfolyt, levehető a fólia, közben apró gyantaadagokkal a rés kívülről is egyengethető. Ekkor már kifejezetten szükséges a napfény, sőt, hogy a szilárdulást segítse, a legtöbb javító UV-lámpával is gyorsítja a folyamatot. A legvégső lépés a polírozás, így a javított felület teljesen belesimul a környező üvegbe. Az eredmény majdnem tökéletes, mindössze egyetlen, lefotózhatatlanul vékony, 37 centis „hajszál” maradt a repedés helyén. A kép belülről is meggyőző, de ott, ahol levegő jutott a résbe, látható maradt a sérülés.

A munkaidő 25 perc volt, az ár 10 000 forint. Töredéke egy új szélvédő költségének, nem beszélve annak munkadíjáról és az állásidőről!