Aktuális

Szabálysértés-behajtás határon túlról - Szóhivatal

Ha a rend­őr meg­ál­lít­ja a köz­le­ke­dé­si ki­há­gást el­kö­ve­tőt, és hely­szí­ni bír­sá­got szab ki, nincs más esz­kö­ze ar­ra, hogy ki­kény­sze­rít­se a fi­ze­tést, mint át­ad­ni a csek­ket, és szé­pen kér­ni az au­tóst, ne fe­lejt­sen el fi­zet­ni

Tavaly júliusban lépett érvénybe az a törvény, amellyel Magyarország is csatlakozott az európai uniós kölcsönös bírságbehajtó mozgalomhoz (Autó2, 2007/7). A szabálysértési jogsegélyről szóló törvény szerint részint határon túli adatokhoz juthatnak a közlekedési hatóságok, részint hazájában fizet a külföldön renitenskedő. A bírságüldözés két feltétele: a saját honában is szabálysértésnek minősüljön a tett, és a büntetés összege érje el a 70 eurós határt. Ha így van, akkor a hatóság értesíti a szabálytalankodó országának hatóságát az esetről, és ott annak alapján fizettetnek, legfeljebb a behajtó országban érvényes büntetési tarifahatárig. A határon átnyúló büntetés egyfelől pénzbevétel – az összeg abban az országban marad, amelynek hatósága eljár a szabálysértővel szemben –, főképpen azonban a közlekedés biztonságát szolgáló eszköz: eleve meggondoltabbá tesz külföldön a büntetéskövetés-kivetés réme. Így volna ez a határon túl portyázó magyar autósokkal, és így a külföldi rendszámú kocsik vezetőivel is nálunk. Velük szemben korábban gyakorlatilag tehetetlennek bizonyult a magyar hatóság.

Épp oly tehetetlen ma is. A határon átnyúló büntetés eleve korlátozott, csupán szabálysértési eljárás nyomán működhetne. Ha a rendőr megállítja a közlekedési kihágást elkövetőt, és helyszíni bírságot szab ki, nincs más eszköze arra, hogy kikényszerítse a fizetést, mint átadni a csekket, és szépen kérni az autóst, ne felejtsen el fizetni. A szabálysértésért viszont nem csekket ad, hanem feljelent a rendőr. Ilyenkor jönne az uniós együttműködés (a 70 eurós határt könnyű elérni, erős pénzünkkel ez nem sokkal több, mint 16 000 forint), ám számos tagállam még mindig nem alkotta meg belső rendelkezéseit, így nincs kit megkeresni, hogy hajtsa be a bírságot. Máshol van ugyan jogszabály és társhatóság, de az eredmény ugyanaz. A rendszer igazságosan működésképtelen, mert a magyar hatóságokat sem háborgatják. Egyes információk szerint a nem működés maga a haszon, mert az eljárás sokba kerül, és a drága fordítást is beszámítva meghaladhatja a bírság értékét – a megyei kapitányságoknak nincs olcsó alkalmazottjuk, hogy az elkövető nyelvére ültessék át a hivatalos papírokat. A jelek szerint sokba kerülnek a külföldi magyar fordítók is: egy év alatt egyetlen megkeresés sem érkezett.

A kudarc nem akadályozza az Európai Uniót. Idén tavasszal újabb javaslattal állt elő a bizottság: a halálos balesetek háromnegyedét okozó négy szabálysértés legyen a határon túlról is bírságolható. A gyorshajtás, az ittas vezetés, a piroson való áthajtás és a biztonsági öv be nem csatolása új jogi keretet és gyors, rendszám alapú azonosítást követel meg, továbbá azt, hogy két éven belül hozzák létre a tagországok hatóságait összekötő elektronikus adatcsere-hálózatot. A terv szerint az ezen keresztül felkutatott üzemben tartó saját országa nyelvén kap fizetési felszólítást onnan, ahol a négy bűn egyikét elkövette. Ha más vezette az autót, akkor is ő köteles megadni az adatokat – bizonyára az anyanyelvén. A helyzet alighanem reménytelen.

-FA-

Bővebben az Autó2 2008/8. számában olvashat a cikk témájáról!

Comments

comments