Aktuális

Regisztrációs adó visszatérítése - Jut is, marad is

Regisztrációs adó visszatérítése

A http://vam.gov.hu oldalon az adótábla mellett a különböző, letölthető adatlapok és az érvényben lévő jogszabályok is megtalálhatók

A regisztrációs adó „saga” újabb epizóddal folytatódik. Az állam, az Unió fenyítésének hatására, visszatéríti a 2004. május 1. és 2005. december 31. közti időszakban kivetett, a használt járművek után befizetett regisztrációs adó egy részét. Ez így egyszerűen és szépen hangzik, de nem lennénk Magyarországon, ha nem vegyülne némi üröm az örömbe. A visszatérítés a most érvénybe léptetett, úgynevezett avulási kalkulátorral számol (erről és az idei évi adótábláról lásd Növekvő tehertétel című keretesünket), a témában szakértőnek számító forrásaink szerint ez ugyanúgy elvérzik majd az EU-vizsgán, mint az avulás nélküli korábbi változat. Így az adóból csak egy apró morzsát írhat jóvá a vevő, ahelyett, hogy a jármű tényleges értékéhez igazítanák a visszafizetést.

A hazai regisztrációsadó-mizériát figyelemmel követő olvasók erre azt mondhatják: ez is több, mint a semmi. Nos, valóban, de azért van még buktató. Az igénylés feltételei ugyanis nem minden adófizető számára teljesíthetőek. Három vásárlói kör kaphatja viszsza a pénzét. Egyrészt az a vevő, aki a fent említett időszakban magának vette az autót, és az még most is a birtokában van. Ez a helyzet a legtisztább, ugyanis az igazolás saját nevére szólt, és bizonyosan nem volt közvetítő személy. Visszaigényelheti a forintokat az is, aki kereskedőn keresztül vásárolt. Ebben az esetben az adót tételesen feltüntető számlával kell bizonyítani, hogy az összeget a magánszemély a cég számára megfizette. Az előző esetben közreműködő kereskedő is visszakaphatja a befizetett „felesleget”, amennyiben nem hárította át az adót a vevőre, és ezt bizonyítani tudja a hatóság előtt. A vásárló és a kereskedő osztozhat is a visszatérítésen: létezik egy olyan lehetőség, hogy a kereskedő csak azt a részt kéri vissza, amit nem hárított át, illetve a vevő azt, amit ténylegesen kifizetett a teljes regisztrációs adóból.

A Magyar Gépjárműkereskedők Országos Egyesülete még decemberben kiadott egy közleményt, ebben a szervezet felháborodásának ad hangot amiatt, hogy a törvényalkotók lehetetlenné teszik vevőik számára az adó visszaigénylését: a vásárlások többségében csupán „egyszerű” áfás számlát adtak, mivel a szabályozás nem írt elő tételes regisztrációsadó-kimutatást. A Vám- és Pénzügyőrség szakértője ugyanakkor azt mondta, a törvény egyértelműen fogalmaz: úgy kell kiállítani a számviteli bizonylatokat, hogy azok alkalmasak legyenek a nettó összeget terhelő különböző adók megállapítására. Aki tehát olyan számlát kapott, amelyen nem szerepelt tételesen a regisztrációs adó, inkább ne számítson visszatérítésre. Azért csak „inkább”, mert a minimális esélyt ilyen helyzetben is megadják: a törvény szerint ha nincs meg minden információ, akkor a hatóság a „rendelkezésre álló adatok alapján dönt”. Egyes vélemények szerint csupán az esetek 10-15 százalékában készült a viszszaigényléshez megfelelő részletes számla, azaz a jóhiszemű vevők többségét megfosztják törvényesen járó jussuktól. Aki egyszerű adásvételi szerződéssel magánszemélytől vett behozott járművet, nincs a törvényben felsorolt jogosultak között, ne is ácsingózzon a pénzre, annak ellenére sem, hogy – áttételesen – bizonyosan ő is megfizette a borsos díjat. A leírtakból látható, hogy a ténylegesen adót fizetők közül sokan nem kapnak vissza semmit. Ha már az állam ilyen törvényt alkotott (2004-ben, illetve most), legalább beszámolhatna arról, hogy mit kezd a vissza nem térített adóforintokkal; ismerve a hazai viszonyokat, a milliárdok eltűnnek majd szépen az államkasszában.

A visszatérítésről szóló törvény február 15-én lépett hatályba, ettől a naptól kezdve fél évük van az állampolgároknak, hogy beadják a dokumentumokat ahhoz a vámhivatalhoz (összesen 22 hely), ahol kiszabták a regisztrációs adót. A http://vam.gov.hu internetes oldalon január vége óta olvasható egy segédlet, amely útmutatást ad az igénylőknek. Az oldalra egy adatlapot is feltöltöttek, ezt kell a számlákkal, igazolásokkal együtt postai úton vagy személyesen eljuttatni az illetékes szervekhez. A pénzügyőrség weboldalán több példa szemlélteti az adó-visszatérítést, ezek alapján ki lehet kalkulálni a visszajáró summát. A számításhoz szükséges képlet első látásra kissé bonyolultnak tűnik, de ha megértjük az elméletet, nem lehet gondunk: a korábban befizetett összeget számolják a mai avultatással, a kapott összeget pedig levonják a befizetettből, s a különbözet érkezik a számlánkra. Akkoriban a használt autók után az eredeti összegek 1,25-szörösét fizettették meg (az újaknál az áfaalapba tartozott a regisztrációs adó), most a visszatérítésnél is figyelembe veszik ezt a szorzót, legalábbis ez derült ki a tájékoztatóból. Az állam kamatot számít, a kivetéstől az esedékesség napjáig (azaz akkortól, amikor határozattal megállapítják, hogy jogos a visszatérítési igény) a mindenkori jegybanki alapkamat 365-öd részét fizetik ki napra lebontva. A beadott igény jogosságáról 90 nap alatt kell dönteni a hivatalnokoknak, ez a határidő indokolt esetben 30 nappal kitolható (a pénzügyőrség várhatóan maga is körbenéz majd, főleg kereskedők számíthatnak szúrópróbaszerű ellenőrzésekre, hogy nincs-e „simli” a visszaigénylés hátterében). Nem csak uniós forrásból választó vevők adhatnak be igénylést, harmadik országból (pl. Svájc, USA) importált járművek gazdái is tarthatják a markukat. A törvényben szerepel egy olyan kitétel, hogy csupán az kérhet vissza pénzt, akinek nincs folyamatban lévő „regadós” peres ügye. Vagyis például, aki eleve megkérdőjelezte az adó jogosságát, és ezért „lázadt”, kénytelen beszüntetni az eljárást, különben még ezt a szerény jóváírást is megtagadják tőle. A pénzosztás tehát februártól indult, fél év múlva kiderül, menynyi maradt az állam zsebében. Addig talán az EU is befejezi aktuális vizsgálatát, és bizonyosan újabb szankciókkal sújtja a mohó államot…                                   

karner

Az Autó2 újság 2007/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Növekvő tehertétel

A visszatérítés szabályainak nyilvánosságra hozatala mellett egy új adótáblával is meglepte az országot a Pénzügyminisztérium. A mostani táblázatban immár négy oszlop szerepel, az utolsó az idei évtől ismét engedélyezett Euro2-esnél rosszabb normájú motorok kategóriáját tartalmazza. Átlagosan körülbelül 6 százalékos mértékben emelték az egyes kategóriák összegeit, a legkevésbé környezetbarát besorolás viszont jelentős díjakat ró a vevőre: míg a legkevesebb káros anyagot kibocsátó osztályban az 1100-as benzines autó után 250 000, a csúcsszennyezőknél 749 000 a kiszabott tarifa. A 3000 cm3-nél nagyobb benzineseknél e két összeg már 3 207 000 és 9 622 000 Ft. Az avultatás sokat csökkent az adómértéken, húsz-éves kor felett csupán az adó 10 százalékát kell befizetni. Jó hír, hogy legalább a motorosok terhei nem növekedtek, és nem változott a hibridek (190 000 Ft/darab), valamint a veteránok (nincs adó) besorolása sem. Sokan nem tudják, hogy a haszonjárműveknél nem kell regisztrációs adóval számolni, így a külföldi beszerzés jelentősen kedvezőbb lehet, mint az itthoni vásárlás.

Az Autó2 újság 2007/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Mennyit fizet, mennyit kap vissza?

Fiat Bravo 1.8 Euro2 (1998) Mostani adó, avulás nélkül: 1 476 000 Ft Fizetendő regisztrációs adó: 501 840 Ft 2005-ös adó: 768 750 Ft** Visszajáró adó, ha 2005-ben hozták be az autót: 479 700 Ft

Nissan Almera 1.5 Euro3 (2002) Mostani adó, avulás nélkül: 722 000 Ft Fizetendő regisztrációs adó: 418 760 Ft 2005-ös adó: 315 000 Ft** Visszajáró adó, ha 2005-ben hozták be az autót: 151 200 Ft

Opel Vectra 2.2 Euro3 (2004) Mostani adó, avulás nélkül: 2 198 000 Ft Fizetendő regisztrációs adó: 1 428 700 Ft 2005-ös adó: 1 023 750 Ft** Visszajáró adó, ha 2005-ben

  * az első forgalomba helyezés hónapja megegyezik a behozatal hónapjával ** az adót 1,25-ös szorzóval számítottuk, ahogy akkoriban alkalmazták

Az Autó2 újság 2007/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Adásvétel vagy forgalomba helyezés?

Aki ma külföldről választ magának autót vagy motorkerékpárt, még mindig igen összetett átírási hercehurcát kénytelen végigjárni. Az járművet be kell mutatni a területileg illetékes Közlekedési Felügyeletnek, ahol 22 800 forintot leakasztanak rólunk „egyedi forgalomba helyezési engedély díja” címen. Miközben 2004-ben arról volt szó, hogy egy külföldi vásárlás éppen olyan lesz, mintha bármelyik magyar településen írnánk alá az adásvételit, kissé furcsa, hogy még mindig ekkora sarcot vetnek ki. Ráadásul az összeg sem piskóta, főleg ilyen szolgáltatásért: mindössze adategyeztetésről van szó. A szemlén érvényes műszakis és rendszámos autóval kell megjelenni (elfogadják érvényesnek az ideiglenesen kiváltottat is), a vizsgálat után műszaki vizsgát is készítenek (ennek hatósági díja 7700 Ft). Ha az autó mégsem alkalmas a közúti közlekedésre, visszarendelik egy későbbi időpontban újbóli próbálkozásra. A regisztrációs adót a megfelelő formanyomtatvány (letölthető a http://vam.gov.hu oldalról) kitöltése után kiszabja a vámhivatal, és ha befizettük, megkapjuk az igazolást is. Ezután származás-ellenőrzés (7000 Ft), eredetiségvizsgálat (autóknál mérettől függően 14 300–16 100 Ft), biztosításkötés, majd okmányirodai ügyintézés (forgalmi és törzskönyv 12 000, rendszám 5500, átírás 18 Ft vagy 24 Ft/ cm3) következik.

Az Autó2 újság 2007/3. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments