Aktuális

Jogsértő használtautós - Brüsszel

Az autók és a motorkerékpá-rok első hazai forgalomba helyezéséhez kötődő adó már régóta szálka az autóvásárlók szemében. A fogyasztási adót felváltó, 2004-ben érkezett, a motor nagyságától és környezetvédelmi besorolásától függő, többször módosított sarc ügyében nemrégiben kapott Magyarország figyelmeztetést az Európai Bíróság főtanácsnokától. A vizsgálódást két magyar magánszemély panasza, illetve két hazai megyei bíróság kérése nyomán indították. Az egyik ügyben arra keresték a választ, hogy a használt autókra kivetett regisztrációs adó összeegyeztethető-e az Európai Közösségi (EK) szerződés 90. cikkének első bekezdésével („a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót”), a másik beadványban pedig arra, nem minősül-e vámnak vagy vámmal azonos hatású intézkedésnek a magyar regadó.

Bár az utóbbi kérdésre nemmel válaszolt Eleanor Sharpston, az Európai Bíróság főtanácsnoka, a diszkrimináció szerinte megállapítható. Az adóval ugyanis különbséget tesznek a Magyarországról, illetve más EU-tagállamokból származó használt járművek között azáltal, hogy a külföldről érkező gépeknél nem veszik figyelembe a használatból és korból eredő értékcsökkenést, és az új autók adómértékét alkalmazzák minden esetben. Így a behozott használtra több adó fizetendő, mint a hazai származásúra, ami nem megengedhető az EK-szerződés 90. cikke alapján. Bár ez „csak” főtanácsnoki vélemény, a bírák az esetek túlnyomó többségében elfogadják és követik a szakértők állásfoglalását. S mi lehet a következmény? A vélemény a 2004-es és 2005-ös gyakorlatot tartja elfogadhatatlannak, az ítélet várhatóan az igazságtalanul beszedett forintmilliárdok kötelező visszafizetését mondja majd ki. Nem arról van tehát szó, hogy minden visszajár, csupán a jogosan kivethető adó maradhat az államkasszában. A Pénzügyminisztérium 2006-tól egy avulásos táblázatot is készített; ezt nem vizsgálta a főtanácsnok, de gyanítható, hogy ha a korábbi rossz gyakorlat miatt a bíróság elmeszeli az országot, akkor a mostani, a piaci árakat figyelmen kívül hagyó értékcsökkenést számoló „program” is a kukában végzi.

Mint arról 2006/7-es számunkban beszámoltunk, az Unió a külföldről származó használt autóknál alkalmazott 1996-os évkorlátozást, valamint a minimálisan Euro2-es kibocsátást előíró magyar gyakorlatot is bírálta. Szakértők véleménye az, hogy ez utóbbi döntés hátterében nem feltétlenül az áruk szabad áramlása elvének védelme áll, sokkal inkább a régi tagországok azon törekvése, hogy az öregebb négykerekűek inkább a keleti „barátok” (a még nem tagállamok, illetve az új belépők) gondjai legyenek, ha majd igen drágán feldolgozható autóipari hulladékká válnak.

A döntések kapcsán megkerestük a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, valamint a Pénzügyminisztérium illetékeseit. Az előbbitől az év-, valamint a kibocsátási normára vonatkozó korlátozást illetően azt a választ kaptuk, hogy már dolgoznak egy alternatív, a „környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági érdekek figyelembevétele mellett a Bizottság levelének is eleget tevő” megoldáson. A PM szokásához híven tartózkodott a véleménnyilvánítástól. 

Karner Miklós      

Az Autó2 újság 2006/8. számában megjelent cikk online-ra szerkesztett változata

Comments

comments