Inkognito

Inkognitóteszt: üzembe helyezési költségek a kereskedőknél - Kinek a haszna?

Boldog túlszámlázás

Ezekért fizetünk csaknem hatvanezret az államnak és a hivataloknak. Szép summa, ennyiért működőképes használt autót is kapni

A csinos szalonokban az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy az autó árán kívül számos rendszeres és egyszeri költséggel is megterhelik a pénztárcáját. Ezek közül a legbosszantóbb talán az üzembe helyezéshez kapcsolódó „díjözön”. Fizetni kell a tulajdonszerzésért, a zöldkártyáért, a műszaki vizsgáért, a forgalmiért, a törzskönyvért, sőt a rendszámot sem adják ingyen. Mivel ezek állami sarcok, a kereskedők többnyire nem vállalják át. Sőt mi több, egyes esetekben ezekhez még egyéb jogcímen ők maguk is hozzátesznek; a tapasztalat az, hogy egy átlagos alsó-középkategóriás autónál százezer forintot közelítő összeget is felszámíthatnak a cégek üzembe helyezési díjként. De vajon mekkora is a kötelező költség? Tesztünkben csaknem valamennyi hazai márka egy-egy értékesítési pontját felhívtuk telefonon, és rákérdeztünk: milyen kiadásra számíthatunk a vételáron felül?

A 23 megkérdezett cég munkatársaitól az államnak járó összegek említését reméltük, ugyanakkor alig volt olyan hely, ahol megúsztuk volna ennyivel. A teszt során több kérdést is feltettünk az értékesítőknek: mennyi fizetendő, mit tartalmaz a díj, és lehet-e alkudni? A táblázatos értékelésből kiderül, a márkakereskedők nagyobb része extrapénzt próbál a forgalomba helyezéssel beszipkázni, ugyanakkor a prémiummárka nem jelent feltétlenül nagyobb költséget a vevő számára. Egy-egy helyen a 60 000-es határ közelében, illetve alatta állapították meg a költséget – volt, ahol csaknem dupla ennyivel számoltak. Egyes eladók külön ajándékként említették a kötelező tartozékokat, de találkoztunk olyannal, akitől szőnyeget, vontatókötelet is kaptunk volna. Egy helyen a kedvező díjba még az első negyedéves kötelező biztosítás összegét is „beletették”. A túlszámlázás az autósoknak egyrészt fel sem tűnik, nem szúr szemet, mert nem tudják, hogy mennyi a mindenképpen járó pénz, másrészt abban a lélektani pillanatban éri őket a többletkiadás híre, amikor épp az új autó körül forog a világ.

Az Autó2 újság 2006/8. számában megjelent cikk online-ra szerkesztett változata

Luxus-e a luxusautó?

	Az egységcsomagot is kifizetteti a cégek többsége. Nem túl baráti gesztus egy négymilliós autónál, ha ezen spórolnak

Ennyi jár Egy 1,6 literes motorú benzines modellt vettünk alapul. Ehhez egyrészt tartozik 24 000 Ft vagyonszerzési illeték (1600 köbcentit néztünk, 15 Ft/cm3 a díj), 12 000 forint okmányilleték (a törzskönyv és a forgalmi díja), 5500 Ft a rendszámért, 320 Ft az érvényesítő címkéért. A zöldkártyáért 7280 Ft fizetendő, míg az első műszaki vizsga hatósági díja 7700 Ft, e mellé műszaki adatlap is jár, ami 1190 forintba jön – 57 990 forintot tehát mindenképpen kihúznak a zsebünkből. Az autót persze nem lehet a kötelező tartozékok (izzókészlet, elakadásjelző háromszög, egészségügyi doboz) nélkül az utcára engedni, ezek átlagosan 5000-7000 forintba kerülnek. A kereskedők előszeretettel emlegetnek „felkészítési díjat”, ami jellemzően a folyadékok feltöltését, az első mosást, a takarítást és az irodai ügyintézést jelenti. Ezek szükségessége természetes, de a 4000-6000 forintos költség véleményünk szerint belefér az árrésbe, csakúgy, mint a kötelező felszerelések ára. Ami tehát az Autó2 számítása szerint elfogadható egy 1,6-os autónál a vételáron felül, az körülbelül 60 000 forint.

Luxus-e a luxusautó? Az átlagautók mellett néhány igen drága típus forgalomba helyezési költségét is megvizsgáltuk. A 20 milliósok táborába tartozó Audi Q7 4,2, a BMW 650 Ci, a Lexus GS430 és a Mercedes CLS 500 modelleknél eleve csak az átírási illeték százezer körüli (1800 cm3 felett 20 Ft/cm3 a díj) összeget emészt fel. A kereskedők nem spórolnak nagyon a gazdag vevőkön: a BMW és a Merci egy-egy márkakereskedője jókora díjjal ajándékozza meg a vevőt (az előbbi 200 000, az utóbbi 210 000 Ft-tal kalkulál), mindkét esetben jelentősen túllépnek a valóban elfogadható összegen. Az Audi és a Lexus értékesítője egyaránt 150 000 forintban állapította meg e költséget, ez közelebb áll a valós állami sarchoz. Az mindegyik esetben nyilvánvaló: a drága autó leendő tulajdonosa sem „ér” annyit, hogy az állami sarc mögé bújva ne rajta gazdagodjon a kereskedő.

Az Autó2 újság 2006/8. számában megjelent cikk online-ra szerkesztett változata

Comments

comments