Inkognito

Inkognitóteszt: használtautó-eladás - A türelem pénzt terem?

Tapasztalatok

Az újsághirdetések felett eljár az idő, az internet egyszerűbb és kényelmesebb. A végső ár kialkudásához jó felkészülni a nepperek és kereskedők lélektanából

Nincs könnyű helyzetben a megunt négykerekű tulajdonosa. Az autópiac pang, jó árat legfeljebb kurrens darabokért lehet kapni. A Suzuki persze nem ilyen, Magyarországon ez a népautó, így mostani tesztünkben egy első generációs Swiftet választottunk próbadarabnak. Azt akartuk megtudni, milyen összegeket ajánlanak az eladósorba jutott ,,menyasszonyért”, s hogy a legjobb ár fellelése mennyi energiába kerül. Összesen nyolc ajánlatot kértünk, változatos helyekről. Természetesen ellátogattunk a szocialista időkben Budapest használtautós fellegvárának számító, jellegzetes hangulatát a mai napig megtartó Nagykőrösi úti Fővárosi Autópiacra, jártunk két márkakereskedésben (beszámítási céllal), hirdetést adtunk fel az interneten, feltárcsáztunk két „autót veszek” típusú újsághirdetésben megadott telefonszámot, s felkerestünk két, jó árral kecsegtető, felvásárlást hirdető autókereskedést. Utóbbiak közé vettük, várakozással telve, a néhány hónapja agresszív kampánnyal startolt AAA autót is.

A kiválasztott autó ugyan egy ötéves Suzuki-tömegmodell, mégis kilóg a sorból: mindössze 15 000 kilométernél jár a számlálója, állapota a gyárból kigördült darabokét idézi. Úgy gondoltuk, makulátlansága lehetővé teszi, hogy egyrészt 1-1,2 millió körüli irányárral próbálkozzunk (az internetes használtautós oldalon 850 ezer és 1,4 millió között szóródik a hasonló, de nagyobb futásteljesítményű egyedek ára), másrészt hogy felmérjük, mire hivatkozva alkudnak a vevőjelöltek. A két nap alatt sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk. Kiderült, nem feltétlenül a piaci nepperek a leggarasoskodóbbak, s nem biztos, hogy megéri próbálkozni az újsághirdetéses felvásárlókkal. Az is egyértelművé vált, hogy gyorsan csak nagy szerencsével lehet jó ajánlatra szert tenni, s több órát is szenvedhetünk megalázó körülmények között, ha magas áron akarunk megválni a négykerekűtől. Persze a magas ár is relatív, hiszen a folyamatosan adtuk lejjebb igényünket, ugyanis az első generációs Swiftek (és a hozzá hasonló nagy tömegekben fellelhető modellek) ma nyomott áron adhatók el. Úgy vettük észre, hogy a kereskedők többségénél egyáltalán nem számít, valójában milyen keveset is futott az autó, s hogy ténylegesen milyen állapotban van a felkínált darab.

Fővárosi Autópiac Szombat reggel kilenckor kanyarodunk le az M5-ös bevezető szakaszáról a kiglancolt autóval, s már a bejárathoz vezető úton leint egy nepper. Mivel – akkor még optimistán – 1,2 millió körüli árat jelölünk meg kiindulásként, rögtön tovaenged, neki az sok. A bejárat előtt, amíg leperkáljuk az 1200 forintos helypénzt, már mustrálják is, ketten, a jószágot. Egyikük komolynak tűnik: bár az 1,2 millióra legyint, alaposan körbenézi a portékát. Felkérjük, mondjon egy összeget, 900 ezer körülit tart optimálisnak, persze ezt igyekszik is alátámasztani némi piaci elemzéssel, fellépése nem tolakodó. Legyintünk a millió alatti ajánlatra. Mikor indulnánk a placcra, látjuk, telefonál a kereskedő havernak, s nem is marad el az újabb ajánlat: 950 ezer, és most kifizeti. Somolygunk, de nem adjuk, főleg, hogy már kezünkben a belépő. A zúzottköves parkolóban 11 óráig ülünk az autóban. Az árat nem írjuk ki, a két óra alatt tízen lépnek hozzánk, többségük legyint, vagy sok szerencsét kíván, miután meghallja, hogy 1 milliónál is többet akarunk a Swiftért. Mindössze egy jópofa ősz hajú kereskedő ajánl 950 ezret. Kétszer is odajön, ad telefonszámot, s biztosít, később is áll az ajánlata: rendes adásvételivel (azaz nem bizományosként) megvenné a gépet. A legtöbb ,,licit” egyébként 800 ezer körüli. Kétórányi ücsörgés után lelkesedésünkből kicsit veszítve állunk odébb.

Suzuki Varró, Bp., Nagykőrösi út A piac után „melegében” megpróbálkozunk a beszámíttatással. A nem túl lelkes fiatalember hellyel kínál, amikor vázoljuk elképzelésünket (új Swiftet akarunk). Az „öreget” csak messziről méri fel, de így is baráti, 900 ezer és 1 millió forint közötti összeget ajánl, az árkalkulációs papírra 950 000 Ft-ot ír (ha megállapodnánk, és megnéznék az autót, akár a felső határt is elérhetnénk, amennyiben valóban hibátlan a gép). Ez az ajánlat készpénzes és hiteles vásárlás esetén is él, de az autót csak megbízással veszik át, nem adásvételi szerződéssel. Bár a vágyott összegtől még távol vagyunk, több önbizalommal hajtunk tovább.

AAA Autó, Budaörs Először telefonon jelentkezünk be szombat délelőtt (ezt a módszert többen ajánlották). Az úr felteszi a rutinkérdéseket, legalább 8-10 percig faggat, majd 900 ezer és 1 millió közöttire taksálja a felvásárlási árat. A beszélgetés végén még megkérdezi, mikorra tudunk kiérni a telepre, s ad egy időpontot (12 óra), akkorra várnak a kollégái. Pont delet üt az óra, amikor a volt devizás Lada-kereskedés területére behajtunk. Az eső épp elered, de ez nem tántorít el minket. Beszaladunk a kopott épületbe, nem áll velünk szóba senki, céghez tartozónak látszó emberek futkosnak ide-oda. Megszólítunk egy fiatal kékingest, azt mondja, álljunk az autóval a felfestett sárga vonalak közé, jön a felvásárló. Kicsit csodálkozunk a módszeren, hiszen rajtunk kívül még vagy tíz eladó autó parkol: vajon honnan tudják, ki érkezett előbb? Visszaülünk a Swiftbe, várunk türelemmel, az eső is alábbhagyja. Félóra múlva megunjuk, bár sikerül egy zöld inges urat elkapnunk, nem kecsegtet sok jóval lehet, hogy egy óra is eltelik, mire ránk kerül a sor. 15 perc után felcsillan a remény: megjelenik egy felvásárló („Önnel még nem foglalkozik senki?”), de mielőtt hozzákezdene a szemléhez, a mellettünk álló fiatos lecsapja a kezünkről, mondván, ő már 10 óra óta várakozik. A feszültség nemcsak a többi várakozón látszik, mi is kezdünk kissé kiábrándulni. Végül egy órával érkezésünk után megszólítunk egy tébláboló AAA-st, ugyan nézze már meg az autót. Nekikezd a mustrának. Alapos: szemügyre veszi a fényezést, a motort, az utasteret, kérdezget, írogat a papírjára. Elmegyünk egy próbaútra, ekkorra mi is jobb kedvre derülünk, ő is szimpatikusabbá válik.

Ezt követően elmondja a lehetőségeket: tud adni egy tájékoztató árat, ha nem akarjuk a részletes szemlét. Utóbbi szervizes átnézést jelent, eredetiségvizsgálattal, ez esetben az autót is ott kéne hagyni. Ezt nem akarjuk, de ajánl még egy „árgaranciás” megoldást, kvázi el lehet vinni az autót, de csak bizonyos ideig érvényes a felkínált összeg, és a teljes átnézést ekkor sem úszhatjuk meg. Nekünk elég lenne a tájékoztató ár, mondjuk, majd magunkra hagy (a forgalminkat elveszi), hogy számoljon. Közel két fertályóra telik el, mire újból feltűnik: elismeri, hogy hibátlan az autó, de csak 800 000 ezret tud adni (emlékeznek még a telefonos ajánlatra?!). Szíven üt az alacsony összeg. Hozzáteszi: nézhetünk egy új autót náluk, és ha vásárolunk, magasabb lehet a beszámítási ár. Szóba hozzuk, hogy ajánlottak már érte majd 1 milliót, de ez nem hatja meg. Megnézzük a készletüket, nem lelünk nekünk tetszőt. Visszamegyünk, hogy kérjük a forgalmit, mert távoznánk. Nem sikerül visszaszerezni a papírt, nem jön az emberünk. Végül 14.20-kor jelenik meg azzal, hogy a fóti telepükön talán találhatnánk egy ideális új autót, és beszámítással felmehetünk mondjuk 900 ezerre is – nem kérünk belőle. Fogy a türelmünk, forgalmi sehol. Néhány perc múlva visszatér egy kollégájával, hogy a végső ajánlata 950 ezer, ezt megadja akkor is, ha nem akarunk beszámíttatni, de csak úgy, ha kérünk „árgaranciát”. Belemegyünk, elveszi a személyit is. Félháromra kapjuk vissza a papírjainkat, és távozunk (ha élünk az ajánlattal, a leadás napján vár még ránk egy teljes szemle). A két és fél órás „kínzás” után megkönynyebbülés, hogy elhagyhatjuk a telepet.

Az Autó2 újság 2007/9. számában megjelent cikk rövidített változata.

Tapasztalatok

Internetes hirdetés, hasznaltauto.hu A teszt előtt úgy gondoltuk, kihagyjuk ezt a hirdetési formát, mert nem akarunk senkit se kellemetlen helyzetbe hozni: esetleg fellelkesíti az autónk, majd utólag kiderül, hogy csak teszt céljaira használtuk. De módosítottunk: ha elvisszük az érdeklődőnek az autót, s nem neki kell utazgatni, akkor csak néhány percet rabolunk el az idejéből, ami még megbocsátható. A www.hasznaltauto.hu oldalon landolt a Suzuki szombaton délután, az engedményes 1 080 000 forintot írtunk az ár sorba, s képet is feltettünk kedvcsinálónak. Délután 3-tól mindössze félóra telik el, mire befut az első (és egyetlen) hívás. Az úrnak tetszik az ajánlat, így elvágtatunk hozzá a megadott helyre. Próbakör következik, majd kiderül, hogy még egy Suzukival versengünk. Az autóval elégedett, viszont csak másnapra ígér döntést, miután a másik ajánlattal is megismerkedik. Érezteti, mindenképpen 1 millió alá akarja levinni az árat, nagyjából 950 ezernél a maximum. Vasárnap reggel hív újra, hogy egyelőre dilemmában van, mert jó mindkét Swift, de a másik majdnem egy százezressel olcsóbb. Délutánra halasztja a választást, és nem hív újra. Hétfő estig nem is érkezik több hívás az autóra, amit egy kicsit csodálunk, hiszen a többi hirdetést látva úgy gondoljuk, jó kiindulási árat sikerült belőnünk.

Autocity, Budaörs Nem szerénykedik a cég a hirdetőtábláján, amikor a legjobb felvásárlási árral igyekszik fellelkesíteni az eladásra kínált autók gazdáit. A hétfő reggeli etap első állomásaként az M1/M7 sztráda kifelé vezető oldala melletti budaörsi telephelyre hajtunk, de kiderül, hogy a felvásárlást a TESCO mögötti másik helyen intézik. Átgurulunk, s egy nem éppen lelkes kereskedőbe ütközünk. Hellyel nem kínál, gyorsan kalkulál az elmondott adatokból. Kikerekedik a szemünk, amikor 700 ezer és 800 ezer közötti árról beszél. Szerinte nincs áruk az ilyen gépeknek, hiszen egymillió felett már Wagon R+ is kapható, és új Swiftet is vehetünk 1,8 milliótól. Azért kijön, elismeri, valóban szép az autó, de továbbra is tartja magát az eredeti ajánlatához (részletesebb árat alaposabb átnézés után mondana, ettől azonban eltekintünk). Kicsit lehangolódunk, de lelkesedésünk töretlen.

Porsche Buda, Skoda-kereskedés Arra gondolunk, talán a Skoda az, amely a suzukis vásárló számára reális alternatíva lehet, amikor a csere mellett dönt. Ezért a cseh márka szalonjához kanyarodunk, hogy megtudjuk: mennyit ér Swiftünk egy új Fabia vásárlásakor. Az újautós értékesítő szimpatikus és udvarias, megkapjuk az ajánlatot, de a felvásárlás ügyében a weltautós kollégákhoz irányít. Először egy hölggyel beszélünk, aki a számítógép hibája miatt továbbpasszol minket a másik pulthoz. Az úr meghallgatja mondókánkat, majd 700-750 ezer körüli árat mond, sajnálkozva. Miután kifejti, hogy milyen összegért adott el egy hasonló darabot, és közli, hogy ő legalább mekkora nyereséget szeretne látni az autón (10 százalék), rájön, nagyon alálőtt, és „lehet 800 ezer, maximum 850 ezer, de tényleg állapotfüggő, s még a suzukis kereskedőkollégákat is meg kell kérdeznem, hogy milyen most a piac” kijelentéssel hozza helyre a hibát. A beszámításhoz nélkülözhetetlen részletes „kivizsgálásból” nem kérünk, hiszen a maximális összeg is kevesebb, mint az eddigi csúcs, így hát búcsúzunk.

Újsághirdetés 1. A Nagykőrösi úti kétórás álldogálás unalmát enyhítendő az ottani egyetlen napilap, a Blikk hirdetési rovatából nézzük ki az egyik „Opelt, Suzukit veszek”-sort, s tárcsázzuk a megadott számot. A kissé mogorva úr halkan szól a telefonba, s midőn elmondjuk az autó paramétereit, külön hangsúlyozva a klímát és a kevés kilométert, rutinosan sajnálkozni kezd a pangó piac miatt, s vázolja saját suzukis esetét („most kínáltam eladásra ilyen Swiftet klíma nélkül egy kereskedőnek, nem adott érte 700 ezret sem”). Ezek után nem lepődünk meg, hogy „maximum 700-at tudok érte adni, mert nekem is eladásra kell” szöveggel rukkol elő. Köszönjük, nem kérjük. Kissé bosszúsak vagyunk, hogy ennyire hülyének néznek.

Újsághirdetés 2. A hétfő reggeli Népszabadság hirdetési rovatát is fellapozzuk, ahol „Suzukit, Marutit veszek” szöveg ragadja meg a szemünket, ezzel is teszünk egy próbát. Az előzőnél szimpatikusabb, nevét is eláruló úrnak elmeséljük autónk paramétereit, árelképzelésünket (itt már csak 1 millió körülire taksáljuk a vágyott árat), mire felhozza a nehéz eladhatóságot, illetve hogy manapság már a többi, modernebb Suzuki is olcsón elérhető. Ha valóban olyan az autó, mint mondjuk, akkor 800 ezret ad érte. Ebből sem kérünk, de örülünk, hogy kevésbé nézett baleknak.

Az Autó2 újság 2007/9. számában megjelent cikk rövidített változata.

Összegzés

Az autót legjobb áron 950 000-ért tudtuk volna eladni. A próbálkozásra két napunk ráment, és néhány ősz hajszállal is gyarapodtunk. Ajánlott alaposan körbenézni, mielőtt rábólintunk a felkínált összegre, de a kitartó, gyakran igencsak fárasztó „házalás” akár százezres nyereséget hozhat.

Az Autó2 újság 2007/9. számában megjelent cikk rövidített változata.

Comments

comments