Aktuális

Használt autók félmillióért - Ötszázezres kérdés

Ez a Skoda 1990-ből való, ebben az időben még távol volt a VW. Ez sem rossz vétel, 250 000 Ft körül kapható

Magyarországon az olcsó, de tartós kategóriában előszeretettel emlegetik a kilencvenes évek elejéről származó lefutott német vasakat. Az átlag- autók között mind a mai napig a Volkswagennek van a legnagyobb presztízse, s ez a használt Polók, Golfok, Passatok árában tükröződik is. A második generációs, jó állapotú Golfokért, de még a kocka-Polókért is bőven 400 000 forint feletti összeget kérnek el a tulajdonosok. Érdemes megemlíteni, hogy ezek az autók az átlagosnál valóban megbízhatóbbak, az alkatrészár elterjedtségüknek köszönhetően viszonylag alacsony. Kedvező fenntartási költségekkel csábítanak a régi Opelek is, még mindig slágernek számít az A Vectra

	Az Opel sosem kopik el? Ez nem igaz, de a Vectra A olcsón javítható és strapabíró

, rengeteg a külföldről származó példány, de tudni kell, hogy a korabeli villámosok az átlagosnál valamivel érzékenyebbek a rozsdára. Az első Astrák is megkaphatók a félmilliós határ alatt, a 15 éves Omegák 250 000 forintért cserélnek gazdát. Lényegesen kisebb a kínálat Fordokból, negyedmillió forinttól indul a számtalan módosítást megélt, 1991-től gyártott Escort, s bár öregebb konstrukció, mégis jobban ajánlható egy utolsó szériás Sierra, amelynek az ára felkúszhat 600 000 forintig. Utódját, a tizenkettedik évét taposó Mondeót nagyjából 550 000-es irányáron kezdik el hirdetni. A Scorpió olcsóbb, de többe kerül a fenntartása. A Skoda farmotorosai kezdenek kikopni, de a Favorit, főleg a VW által ellenőrzött sorozat, olcsó fenntartást és tágas utasteret ígér félmillióért.

A német presztízsmárkák modelljei használtan is sokkal többe kerülnek, mint átlagosabb társaik, mindössze nagyon szakadt 3-as és 5-ös BMW-ket találhatunk 15 éves korig, Mercedesből szinte csak a 190-es jöhet szóba. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy autónk a kilencvenes évekből származzon, az Audinál is inkább csak a jobb állapotú, de minimum 500 000 forintba kerülő 80-asok jelentenek reális alternatívát. A már matuzsálemi korú W123-as Mercik és 100-as Audik inkább azoknak ajánlhatók, akik nem bánják, ha hétvégenként bütykölniük kell egy kicsit.

A távol-keleti autókra újonnan is mind többen esküsznek, így nem csoda, hogy az öregebb japán gépek árai is szorosan ott loholnak a német konkurencia nyomában. A korabeli slágernek számító Hondák és Mitsubishik ára egy szinten áll. Kelendőek a Coltok és a Lancerek, jó hírükből semmit sem vesztettek az eltelt évek alatt. A Galant is népszerű, bár sok a lestrapált példány.

A Mitsubishi Lancer 13-15 évesen is megbízható, de alkatrészárai drágák

Tizenkét-tizenhárom évnél fiatalabb Accordot vagy Civicet nem nagyon találni 500 000 forint alatt, a kínálat átlátható, de mindkét japán márkára jellemző a régi igazság, miszerint az alkatrészáraik magasabbak a konkurens európai gyártókéhoz képest. Viszonylag húzos árakat kérnek a Mazda sikeres modelljeiért is; főleg a 626-osok kedveltek, szolid technikájuk időskorban is megbízhatóságot garantál, feltéve, hogy karbantartott autóról beszélünk. Rangsorban a következő japán márka a Toyota: leheletnyivel kedvezőbb áron juthatunk 1992 környéki Corollához, mint mondjuk az előbbiekben említett Civichez. A Carina E-k csak nagy néha környékezik meg a 600 000-es irányárat, így ezekre nem is érdemes még pályázni, elődje azonban viszonylag ritka itthon. A Nissan leginkább a Micrával hódít, sok a normális állapotú 1992–1993 környéki autó, a Sunnyk és a Bluebirdök viszont nem túl gyakoriak, mint ahogy az első szériás Primerák sem. A dél-koreai választás időnként itt is titkos tippnek bizonyul: tíz év körüli, magyarországi, követhető előéletű Daewoo Racereket, Nexiákat, Esperókat lehet találni, főleg az utóbbi kettő számít félmillióért jó ajánlatnak, az alkatrészek nagy része Opel. Az 1993–1994-es évjáratú Hyundai Lantrák sem rossz autók 400 000-500 000-ért, valamivel olcsóbbak és egyszerűbbek, de talán még egy kicsit tartósabbak a Ponyk. Amerikai gyártók közül egyedüliként a Chrysler/Dodge páros Neon típusát lehet kiemelni, az 1995-ös autók alulról súrolják az értékhatárt, de a hírük nagyon rossz.

A napfényes Itáliában kevés megbízható autó termett a nyolcvanas években, a kilencvenes évek közepétől kezdve beszélhetünk elfo gadható minőségről. Ennek megfelelően a tizenkét-tizenöt éves Tipók és Unók nagyon olcsók, de sok törődést igényelnek, a nagyjából 550 000-től induló első szériás Puntók már teljesen elfogadható szintet képviselnek. A francia gyártók közül ebben a szegmensben talán a Peugeot a legsikeresebb, jó híre van a 405-ösnek, a 205-ös már-már kultuszautó, de szeretik a tíz év körüli 106-osakat is. A konszern-testvér Citroënnél a fapados, de nagyon olcsón fenntartható dízel AX jó húzás, a ZX-ek sem drágák, sőt Xantiát is találhatunk 600 000-es irányáron. A Renault-nál a 19 a nyerő, az első Cliók megérik a pénzüket, Lagunát is találhatunk már félmillióért, igaz, lestrapált állapotban, a nagy Safrane-ok szinte eladhatatlanok. Összességében a franciákra is az jellemző, ami az olaszokra: aki megijed egy kis házi szerelgetéstől, az „igyon rá még egyet”, mielőtt a pénztárcáért nyúl.

Végül ne feledkezzünk meg a kelet-európai márkákról, elsősorban a Ladáról. Ezekért még mindig elég „büszke” összegeket kérnek tulajdonosaik, főleg ha jó állapotú autóról beszélünk. Aki szereti a nosztalgiát, a hátsókerékhajtást és az olcsó alkatrészeket, annak tuti tipp.

Várkonyi Gábor

Az Autó2 újság 2005/9. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments