Aktuális

DKW Junior De Luxe 1962 - Nyugatnémet Trabi

Eredeti krómozás mindenütt. Az ajtókat be kell állítani, hogy szépen záródjanak

Amikor Magyarországon a Trabant P50-esért álltak sorban, Nyugat-Németország egy hasonló kisautóért rajongott. Az Auto Union (a márka a négy nagy német autógyártó cég: az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer főleg pénzügyi nehézségekre visszavezethető, 1932-es egyesülésével jött létre, és viselte a mára az Audit szimbolizáló négykarikás jelvényt) 1959-ben leplezte le a kétajtós DKW Juniort, amely 750 köbcentis háromhengeres, kétütemű motorjával ideális családi autónak számított abban az időben. 1961-et írtunk, amikor a Frankfurti Autószalon közönsége megismerhette a Junior De Luxe-változatot, ebben már 800 köbcentis, 34 lóerős motorocska pöfögött. Ilyen típus rovatunk mostani alanya, amelyet 1962. március 18-án vásároltak meg a párizsi Royal Szalonban. Három évvel később érkezett egy miskolci orvos családjához, majd egy kőműves használta, jelenlegi gazdája 1980-ban vette meg.

A kecses vonalú, a kor amerikai autóinak formavilágát az európai szemhez igazítva átörökítő karosszéria jó állapotban vészelte át az elmúlt 44 évet, tulajdonosa mindvégig garázsban tartotta, az utóbbi tizenhárom évben szinte ki sem mozdult vele. A Juniort 1980-ban újították fel utoljára, az alvázról lebontott elemeket rozsdátlanították, az alváz hibáit kijavították, majd a teljes karosszériát lefestették a gyárival közel megegyező törtfehér színűre.

	Az ablakok gumitömítésein látszik az átfényezés. Egy teljes szétszerelés, újbóli konzerválás és friss fényezés jót tenne a kis kétüteműnek

A küszöbök és a kerékjáratok belsején minimális felületi rozsdát láthat a szakértő szem, komoly beavatkozásra nincs szükség.

A motortérben szinte elvész a kis háromhengeres, amely bizalomgerjesztő, akár a környezete. Egyedül a keverékképzésben főszereplő külön olajtartály nincs a helyén, a csomagtartóban várja, hogy viszszaszereljék. Az ékszíjjal hajtott szerkezetből, a benzintől függetlenül jutott arányos mennyiségű olaj a karburátorba, de amióta keveréket lehet kapni, idős gazdája a csomagtartóban őrizte a segédberendezést. Az utastérben a piros eredeti üléskárpit mellett ugyanilyen árnyalatú linóleum védi a padlót, alatta gondosan lefestett lemezekre bukkanhat a szemlélő. A fehér kormány mögött mérföldmérő óra tájékoztat, benne 84 000 futott mérföldet jelez a számláló. Az eladó büszke a kis DKW igénytelen és elpusztíthatatlan szerkezetére: elmondása szerint eddig csak gyertyára, benzinre, olajra és néhány gömbfejre volt szüksége az 50 mérföldes utazósebességet hosszabb távon is vígan tartó kisautónak.

A mérföldes óra hibátlan, 44 év alatt sem fakult meg

A karosszérián a gyors átnézés alatt nem nagyon bukkanunk típusidegen elemekre, mindössze a korai Zsigulikon látható fekete műanyag külső tükör nem illik a képbe. A csomagtartó is rendben van, a 33 literes tank betöltőjének kupakja is eredeti, erről árulkodik a belevésett, jócskán megkopott négykarikás embléma. Sajnos az autót nem tudtuk kipróbálni, mert hiányzott az akkumulátor, de hihetünk gazdájának, aki szerint pöccre indul. Külön figyelmet a puha fékrendszer igényel, ez egy légtelenítéssel orvosolható probléma. Az ideiglenesen forgalomból kivont 1962-es veteránért 650 000 forintot kér gazdája, ez reális, sőt jutányos árnak tekinthető. Nem kótyavetyélné el kevesebbért, mivel nagyon a szívéhez nőtt, de saját garázs hiányában inkább a márkát szerető értő kezekre bízná. (Érdeklődni szerkesztőségünk telefonszámán lehet.)

Karner Miklós

A RetroMobil magazin 2006/4. számában megjelent cikk online-ra szerkesztett változata.

Comments

comments