Aktuális

2009. március 16. hétfő, 00:52

Dél-Afrika négy keréken - Földutak és felhőkarcolók

Egy ideig az az ember érzése, mintha Európában autózna. Aztán minden megváltozik. Dél-Afrika az utakon is sok meglepetést tartogat.

Képekben

Mosolygós utasokkal száguld a vontatmány. Nem túl biztonságos 100 km/óra körül, de legfeljebb egy európai aggódikBusz teherautó-alvázon. Vissza a múltba, körülbelül 25-30 évet. Népszerű márka itt a Mercedes, a MAN, a Volvo, és akad bőven helyi „nevezetesség” is Citi Golf, azaz a mi egyes Golfunk modern kiegészítőkkel felvértezve. Belül olyan, mint a mai Volkswagenek
Mosolygós utasokkal száguld a vontatmány. Nem túl biztonságos 100 km/óra körül, de legfeljebb egy európai aggódik
 
Busz teherautó-alvázon. Vissza a múltba, körülbelül 25-30 évet. Népszerű márka itt a Mercedes, a MAN, a Volvo, és akad bőven helyi „nevezetesség” is
 
Citi Golf, azaz a mi egyes Golfunk modern kiegészítőkkel felvértezve. Belül olyan, mint a mai Volkswagenek
    

Toyota Yaris lépcsős háttal a durbani gyár udvarán. Itthon sikeres lenne

 Ilyen öreg furgonokból nagyon sok szaladgál Dél-Afrika útjain, főleg Toyoták. A kellemes éghajlatnak köszönhetően rozsda nem nagyon keseríti a tulajdonosok életét 

Irány a piac. Talán látszik, hogy a hátsó traktusban emberek és csomagok zsúfolódtak össze

Toyota Yaris lépcsős háttal a durbani gyár udvarán. Itthon sikeres lenne
 
Ilyen öreg furgonokból nagyon sok szaladgál Dél-Afrika útjain, főleg Toyoták. A kellemes éghajlatnak köszönhetően rozsda nem nagyon keseríti a tulajdonosok életét
 
Irány a piac. Talán látszik, hogy a hátsó traktusban emberek és csomagok zsúfolódtak össze
    

Az úgynevezett iránytaxik egyike, amely akár az autópálya szélén is felvesz utasokat. Nem ritka látvány, hogy egy nálunk 8 személyre vizsgáztatott minibuszban 12-14 ember utazik

 

100-as korlátozás a földúton. A helyiek hozzászoktak a rossz utakhoz, nem meglepő, hogy láttunk néhány merészen hajtó sofőrt

 

Konvoj az egyik nemzeti parkban. Ha az ember Afrikában betér egy rezervátumba, nem javasolt kiszállni az autóból. Itt az állatok tényleg vadon élnek

Az úgynevezett iránytaxik egyike, amely akár az autópálya szélén is felvesz utasokat. Nem ritka látvány, hogy egy nálunk 8 személyre vizsgáztatott minibuszban 12-14 ember utazik
 
100-as korlátozás a földúton. A helyiek hozzászoktak a rossz utakhoz, nem meglepő, hogy láttunk néhány merészen hajtó sofőrt
 
Konvoj az egyik nemzeti parkban. Ha az ember Afrikában betér egy rezervátumba, nem javasolt kiszállni az autóból. Itt az állatok tényleg vadon élnek
    
Szerelőműhely a falu szélén. Vidéken sok az öreg darab, a városokban olyan a kép, mintha itthon lennénk A szállítás elterjedt formája, hogy a platón is utaznak, de nem mindig efféle komfortos ülésekben. Rendőrautót is láttunk ilyen kialakítással Az út mentén rengetegen gyalogolnak, integetnek és sok az árus is. Gyümölcsöt, szuvenírt vehet az ember. Egyes vidékeken 20-30 km-en át útszéli bodegák sorakoznak 
Szerelőműhely a falu szélén. Vidéken sok az öreg darab, a városokban olyan a kép, mintha itthon lennénk
 
A szállítás elterjedt formája, hogy a platón is utaznak, de nem mindig efféle komfortos ülésekben. Rendőrautót is láttunk ilyen kialakítással
 
Az út mentén rengetegen gyalogolnak, integetnek és sok az árus is. Gyümölcsöt, szuvenírt vehet az ember. Egyes vidékeken 20-30 km-en át útszéli bodegák sorakoznak
    
A néhány aszfaltozott főút és autópálya mellett az afrikaiaknak leginkább földút jut. A terepjáró használata erősen ajánlott Ez meg mi? Régebbi Toyota Hiace, amit szteroiddal felpumpáltak? Nem, ez új típus, a helyi igényekhez igazítva  
A néhány aszfaltozott főút és autópálya mellett az afrikaiaknak leginkább földút jut. A terepjáró használata erősen ajánlott
 
Ez meg mi? Régebbi Toyota Hiace, amit szteroiddal felpumpáltak? Nem, ez új típus, a helyi igényekhez igazítva
 
    

Az Autó2 újság 2007/1. számában megjelent cikk rövidített változata

Útleírás

A „fekete” kontinens déli csücskén elterülő, a hollandiai gyarmatosítók, majd az angol betelepülők által sokáig irányított köztársaság tekinthető mind a mai napig Afrika legfejlettebb államának. A fejlettség persze relatív, és nem is azonos az ország valamennyi területén. A leginkább európai vagy észak-amerikai nagyvárosok hangulatát idéző metropolisok és települések, mint Johannesburg, Durban, Richards Bay vagy Fokváros kiemelkednek infrastruktúrájukkal, úthálózatukkal, épületeikkel. Ha az embert csukott szemmel kitennék az egyik város kereszteződésében úgy, hogy nem tudná, hol van, el kellene gondolkodnia, mely ország forgatagába csöppent. Peugeot 407, Citroën C3, Ford Focus, Toyota Corolla jön velünk szembe, no meg régebbi Golfok, Mazdák, Nissanok és egyéb ismert márkák, akár itthon. Persze a figyelmesebb szemlélőt nem lehet zavarba hozni. Itt egy furcsa mikrobusz, ott egy európai szemnek ismeretlen kivitelű modell. A legjobb eligazodási pont egyébként, ha a teherautókra és a buszokra figyelünk. Látható, hogy a fuvarozók megelégednek a néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtti konstrukciókkal. Sok platós és egyben nyerges vontatós szerelvényt látni gigászi gallytörő rácscsal, a buszok többsége teherautó-alvázra épül; a motor nem hátul, hanem a vezető mellett, elöl kapott helyet, jókora teret kihasítva az utastérből. Dél-Afrikában nagyon népszerűek a kis furgonok. Főleg Toyota, Nissan, Mitsubishi, Ford Fiesta, illetve Opel Corsa alapú szállító robog, de ami meglepő, nem mindig áruval, hanem inkább emberrel a puttonyán. Férfiak, gyerekek, nők egyaránt használják ezt az utazási formát, ami, mint az egyik helyi útikalauzunktól megtudtuk, szabályos is. Igaz, a hatóság szeretné ezt a lehetőséget megszüntetni, mert gyakran történik halálos baleset (nem kapaszkodnak, egyszerűen kirepülnek, vagy egy karambol következtében halnak meg) az így közlekedőkkel.

Amikor az ember elhagyja a nagyvárosokat, egyéb szokatlan látvány miatt is meresztheti a szemét. Aki készült, mielőtt a több mint 10 000 kilométeres repülőutat megtette az Egyenlítőn túlra, nem lepődik meg a balra tartson és az angol módra jobb oldali volánnal felszerelt autókon. Azon viszont igen, hogy a háromsávos és jó állapotú sztrádák leállósávjaiban emberek gyalogolnak, üldögélnek, téblábolnak, stoppolnak, esetleg különféle portékát (láttunk gombaárust, gyümölcsöst, szuvenírest) kínálnak az arra járónak. Sőt van, aki a pálya melletti viskójából a túloldalon lévő boltba csak úgy tud átjutni, ha keresztezi a gyorsforgalmi utat. Ilyen körülmények között az „embermentes” pályához szokott európai inkább óvatos, és a 120 km/órás felső limitet sem próbálja meg mindenáron tartani. A sebességtúllépés egyébként nem túl kifizetődő, mert a sofőr kedvét 30-40 eurónyi rand büntetéssel veszik el a gyorshajtástól, és a pályák mentén igen sűrűn vernek tanyát a rend őrei, háromlábú kamerákkal vadászva a szabályszegőkre. Érdekes volt látni, ahogy az ottani jard mennyivel szellemesebben bújik el az autós elől, mint a magyar „tányérsapkások”: láttuk autójukkal az út mellett futó beton csatornavályúban parkoló, a nádas mögé rejtőzve posztoló rendőrökre, akik közül egy kezelte a kamerát, két társa meg falatozott, és a helyiekkel diskurált.

A nagyvárosok európai hangulata a megtett kilométerekkel arányosan alakul át olyan afrikai életképpé, amit a televízióból ismerünk leginkább. Durbanből indulva az N2-es sztrádán először még angolos stílusú, egyszintes, klinkertéglás, lapos cseréptetős, kis üveges ablakú házakból álló lakónegyedek között haladunk, majd megjelennek – először csak elszórtan, tovahaladva mind gyakrabban – jurtához hasonlító, náddal fedett kúptetős házacskák, viskók, közöttük egy-egy olyan épülettel, aminek vagy ablaka, vagy teteje nincs. A háromsávos út kétszer egysávossá válik. Ennek is van leállósávja, így négy autó bőséggel elfér egymás mellett. A helyiek automatikusan lehúzódnak, ha gyorsabb jármű érkezik mögöttük (ezeken az utakon is 120 km/óra a szabályos csúcssebesség), a száguldó pedig vészvillogóval köszöni meg a továbbengedést. Az afrikaiak nagyon előzékenyek és nyugodtak, nyoma sincs a pesti dugókban tapasztalt anyázásnak, dudálásnak, még a városokban sem.

Széles utak kötik össze a nagyobb településeket, a nemzeti parkokat, de aki autóból szemléli az országot, készüljön nagy hasmagasságú, a terepet jól bíró járgánnyal: a földút itt olyan gyakori, mint nálunk a két- vagy három számjegyű utak. A döngölt talajon hatalmas a por (eső esetén a sár), a keresztbordák és hullámok miatti állandó koncentráció már viszonylag rövid táv után elfárasztja a nem ehhez szokott vezetőt. Érdekes, hogy kátyúk még a földúton sem jellemzőek, annál inkább számíthatunk elénk bóklászó állatokra és emberekre. Főleg gyerekekkel és fiatalokkal találkozhat az utazó, akik lelkesen integetnek, olykor némi ételt kunyerálnak az elhaladó autóstól. A szegénység mérhetetlen, civilizált körülményekhez szokott turistának szinte felfoghatatlan, amit faluról falura haladva lát. Idegenvezetőnk óva intett a megállástól, mert bár a helyiek barátságosak és többnyire jószándékúak, előfordulhat az errejáróval, hogy a köré csoportosuló „siserahad” elemel valamit az őrizetlenül hagyott autójából. A falvakban alig akad bolt, játszótér, a szerviz is ritka, mint a fehér holló, benzinkút pedig csak a nagyvárosokban vagy a sztrádák mentén bukkan fel. Közvilágítás a falvakban és az összekötő földutakon nincs (sok helyen az áram is luxus), nem is ajánlják a sötétedés utáni közlekedést: rengeteg a baleset, és ha ismeretlen helyre tévedünk, nincs rá garancia, hogy épségben, bántalmazás nélkül eljutunk a célállomásra.

A városokban nincs hiány az autókból, amelyek a rengeteg földút ellenére meglepően tiszták, és csak elvétve találkozni sérült, nagyon lepusztult darabokkal. A szegény vidékeken csupán az orvosnak, a tanítónak és a kereskedőnek telik négykerekűre (jellemzően öregebb darabra), ami a falvakbeli életkörülményeket megismerve (egy 8-10 tagú család átlagosan 200 eurónyi összeget tud elkölteni, már ha van, aki a városi munkából haza tud adni) nem is csoda. Az emberek leginkább gyalogolnak, a több száz kilométeres túra alatt mindössze két biciklit és egy motorkerékpárt láttunk. Úgy tűnik, itt még mindig az a legértékesebb, amit a természet adott.        

KaMi

Az Autó2 újság 2007/1. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments

nyomtatóbarát verzió

Hozzászólások

Comments

comments

Powered by Facebook Comments

Eseménynaptár

Friss anyagok

Hangos Az Autó! – 8. rész

Az 8. rész az első téma alatti lejátszóval indítható...

Első ecoMobility Day a Magyar Autóklub szervezésébenElső ecoMobility Day a Magyar Autóklub szervezésében

Rendhagyó közlekedési témájú konferencia és környezetbarát járműveket bemutató nyílt...

A Nokian Tyres Romániában kezdi meg az első zöldmezős, CO2-mentes gyárának építését

A finn abroncsgyártó vállalat Nagyváradon építi majd meg új...

Hangos Az Autó! – 7. rész

Az 7. rész az első téma alatti lejátszóval indítható...

Legyen saját címoldala!

Lepje meg rokonait, barátait, üzletfeleit, vagy akár saját magát...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás