Jogi tanácsok

Biztosítás van, kártérítés nincs

Esetleírás

Az ember autóvásárláskor féltucatnyi formanyomtatványt tölt ki, számtalan papírt ír alá. A többség nem foglalkozik az apró betűs résszel, pedig nemritkán abban rejlik a lényeg. Levélírónk egy feltörést követően zárcserét nem, csak javítást végeztetett, ez viszont a szerződés szerint nem elég „óvintézkedés”. Most fut a pénze után. Az esetről ekképpen ír:

Kisebb sokkhatás alatt állok, de igyekszem kellő tárgyilagossággal (szubjektív véleményem mellőzésével) leírni a problémámat. 2002-ben vásároltam hitelre Renault Twingo típusú autómat, 650 000 Ft készpénzbefizetéssel és 1 200 000 Ft 6 évi futamidejű hitel felvételével. A problémák 2004. október 15-én kezdődtek, mikor a parkolóban álló autómon észleltem, hogy feltörték. A zárat annyira minimálisan károsították, hogy igazából onnan jöttem rá, feltörték, hogy kormányom közepéből hiányzott a légzsák, amit mérnöki pontossággal távolítottak el, hiányzott továbbá a kormányzárat működtető elektronika és a Clarion rádiós magnóm. Azonnal feljelentést tettem a rendőrségen, és felkerestem a Renault-szervizt, ahol az autót megvásároltam és a szervizelést korábban végeztettem. Ott azt az információt kaptam, hogy a rendőrségi határozat megérkeztéig nem fog a biztosító semmit sem fizetni. A casco-ügyeimet az Allianz Hungária Biztosító intézi, amelynek a káresetet bejelentettem, és vártam a rendőrségi határozatra.

Eközben a zárat szerelővel megcsináltattam (rögtön a feltörést követő napon), igaz, a teljes zárrendszert nem cseréltettem le, nem is gondoltam volna, hogy erre szükség lenne (erről a Hungária sem tájékoztatott a káreset felvételekor). Laikusként csak annyit láttam, hogy a zárnak szinte semmi baja sincs, mintegy 2 mm-nyit mozdult el a helyéről. Egyébként a kocsin volt indításgátló és kormányzár is.

Sajnos körülbelül másfél hónappal később egy péntekről szombatra virradó reggelen már csak hűlt helyét találtam az autómnak. Az esetet ismét bejelentettem mind a rendőrségnél, mind a biztosítónál, és természetesen a Renault Creditnél is, amely felé hiteltartozásom van.

A rendőrségi határozat megszületett, a tettest nem találták, így már csak a Hungária határozatára vártam, amit a nem sokkal később kézhez is kaptam.

Állításuk szerint egy fillér kártérítést nem szándékoznak nekem fizetni, hivatkozva a következőkre:
„Ön a kármegelőzési kötelezettségének nem tett eleget. A casco biztosítás általános feltételei 5/b pontja értelmében a kármegelőzési kötelezettség körében a szerződő (biztosított) köteles mindazon zárakat (a gépkocsi gyújtáskapcsolóját és a tárolásra szolgáló helyiség zárait is ideértve) haladéktalanul kicseréltetni, illetve megjavíttatni, amelyek kulcsához illetéktelenek elvesztés, lopás, rablás vagy ezek kísérlete vagy rongálás útján hozzájuthatnak, illetve az említett zárak bármilyen egyéb okból (például kopás) az eredeti kulcsok nélkül is működtethetővé váltak. A fentiek alapján Ön kármegelőzési kötelezettségét elmulasztotta, így a biztosító a feltételek 6. pontja szerint mentesül a keletkezett kár megtérítése alól.”

Bár nem vagyok jogász, de én ebből azt olvasom ki, hogy kötelező vagyok kicseréltetni, illetve megjavíttatni a záramat. Én ennek eleget is tettem. Ezenkívül rendesen fizettem a havi casco biztosításomat, ezt természetesen igazolni is tudom.
Mivel hitelre vettem a kocsit, és eddig nagyobbrészt csak a kamatokat fizettem, a fennálló tartozásom az 1,2 millió forintból még mindig 1 millió forint (eddig körülbelül 1,5 millió forintot fizettem ki a kocsira).
Döbbenten gondolok arra, hogy tulajdonképpen az ablakon dobtam ki 2,5 millió Ft-ot, miközben mindig minden csekket befizettem, és volt casco biztosításom.

Nem hiszem, hogy mindez a bankot érdekelni fogja, az továbbra is várja tőlem az 1 millió forint kifizetését. Én pedig egyedül úgy érzem, hogy túl kevés tudással rendelkezem ahhoz, hogy átlássam a biztosítótársaságok bonyolult és szépen felépített jogrendszerét. Csak azt érzékelem, hogy óriási károkat szenvedtem, és momentán nincs 1 millió forintom, hiszen, ha ennyi pénzem állna csak úgy a bankban, akkor nem hitelre vásároltam volna a kis kocsimat.

Név és cím a szerkesztőségben

Az Autó2 újság 2005/12. számában megjelent cikk rövidített változata

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértôje válaszol

Olvasónk rossz lelkiállapotát átérzem, válaszom azonban sajnos nem lehet egyértelműen kedvező az alábbiak miatt.

Ott kezdeném, hogy a gépkocsi kulcsai, zárai valóban a gépkocsi olyan bizalmi tartozékai, amelyeknek kiemelkedő szerepük van a közterületen tartott nagy értékű vagyontárgy megőrzésében. Az A2 már többször foglalkozott a kulcsok elvesztésével, másolásával összefüggő azon ügyekkel, ahol a casco biztosító hol alappal, hol alaptalanul tagadta meg a casco-kárrendezést.

Valószínűleg olvasóink többsége sem állna értetlenül a biztosító elzárkózása előtt, ha a tényállás arról szólna, hogy miután kilopták az autós gépkocsijából az ajtózárat, ő azt nem csináltatta meg, és a következő alkalommal a kocsit így tudták elvinni. A helyzetet a jelen esetben az teszi nehézzé, hogy olvasónk állítja ugyan, a zárrongálás után a gépkocsit megfelelően kijavította, de ezt a tényt a biztosító felé az úgynevezett peren kívüli eljárásban igazolni nem tudta.

Kétségtelen, hogy a biztosítási feltételek szerint nem valamennyi esetben kell lopási kísérlet vagy rongálás esetén a kocsi zárszerkezeteit kicserélni, és ha nem váltak az említett zárak az eredeti kulcsok nélkül a rongálás folytán működtethetővé, a feltételek kifejezetten lehetővé teszik azok megjavíttatását is. Az egyik bizonyítandó kérdés, hogy legalább javíttatás útján olvasónk eleget tett-e kármegelőzési kötelezettségének. A másik, hogy amennyiben ezt igazolni tudja, akkor az általa végeztetett javíttatás az adott esetben elegendő-e, azaz nem vált-e akár a zárhenger sérülése folytán, akár más okból a zárcsere elengedhetetlenül szükségessé. Külön kérdés ugyanis, hogy a tulajdonos tudja-e működtetni a zárat (lehet, hogy a javíttatás csak ezt tette lehetővé), és külön kérdés, hogy a zár továbbra is teljesértékűen védte-e ezután a kocsit az illetéktelen behatolástól.

A leírtak alapján olvasónknak nem marad más választása, mint hogy bírósághoz forduljon. A bíróságon számla hiányában is bizonyíthatja a szerelő tanúvallomásával, milyen javítást végeztetett el vele a kocsin, és hogy a zár mennyire volt sérült. A biztosító rendelkezésére állhatnak saját fotói és saját kárszakértője nyilatkozata. A tanúvallomás és nyilatkozat, valamint fotók alapján szükség esetén igazságügyi szakértő igénybevételével dönthet a bíróság arról, megállapítható-e a zár olyan mértékű sérülése, amely annak, esetleg az egész zárgarnitúrának a feltétlen kicserélését szükségessé tette volna.

Amennyiben a sérülés nem volt ilyen mértékű, akkor a biztosító elzárkózása alaptalan, bár kétségtelen, hogy az összefüggések mérlegelése során a bíróság értékelheti a zárrongálás és a lopás között eltelt viszonylag rövid időt is.

Van továbbá egy olyan szabály is a Polgári Törvénykönyv 277. § (4) bekezdésében, miszerint a feleknek az együttműködési kötelezettség keretében kölcsönösen elő kell segíteniük a másik fél igényének teljesítését. Ez a mi esetünkben felveti azt a gondolatot, hogy a biztosítótól mennyiben elvárható, hogy a zárrongálás bejelentésekor a zárcsere szükségességére a biztosított figyelmét a kárfelvételi jegyzőkönyvben bizonyíthatóan írásban felhívja. Ezen esetleges mulasztás bírói mérlegelése keretében kármegosztásnak is helye lehet. Mindennek előfeltétele persze, hogy a bíróság valósnak fogadja el a lefolytatásra kerülő bizonyítási eljárás alapján, hogy olvasónk, ha nem is a zárcserét, de legalább a zár megfelelő kijavítását megkísérelte.

Az Autó2 újság 2005/12. számában megjelent cikk rövidített változata

Az Allianz Hungária Biztosító Rt. válasza

Az ügyben megkérdeztük az érintett Allianz Hungária Biztosító Rt.-t, ők a következő levelet juttatták el hozzánk:

A káresemény iratai szerint a gépkocsi bal oldali zárát 2004. október 14-én felfeszítették, és a gépkocsiból a panaszos ügyfelünk által felsorolt tárgyakat eltulajdonították.

A lopáskár bejelentésekor a kárfelvételt végző szakértőnk a sérülésekkel kapcsolatosan zárcsere, valamint a felfeszítés következtében keletkezett karosszériasérülések javításának szükségességét rögzítette.

A zár javításával kapcsolatosan azt ügyfelünk sem vitatta, hogy zárcsere helyett a zárat csak működőképes állapotba helyezték. A javított gépkocsit társaságunknál nem mutatták be, a javításról számla nem készült, az elvégzését mindössze a szerelő – a javítás díjának megfizetésére vonatkozó – az ügyfelünk nyilatkozatának némiképpen ellentmondó nyilatkozata igazolja.

Ezt követően 2004. november 26–27. között a gépkocsit ismeretlen tettes eltulajdonította.

A biztosítási összeg kifizetésétől elzárkóztunk, mert az ügyfelünk által is hivatkozott szerződési feltételeink szerint az abban foglalt kármegelőzési kötelezettségének a zár kicserélése vonatkozásában nem tett eleget.

Ügyfelünk ugyanis a gépkocsi központi zárát távirányítóval a zárhenger kicserélésének hiányában is működtetni tudta, de az már mechanikailag nem védett megfelelően egy újabb behatolás ellen. A zárhenger megrongálása szükségszerűen olyan sérüléseket eredményez, amelyeket követően az a kulcsok használata nélkül is valamilyen alkalmas eszközzel könnyebben nyithatóvá válik. Mivel a kárfelvétel során a zár körül karosszériasérülést is észlelt a szakértőnk, ez a körülmény is felhívhatta a figyelmet a zár esetleges hibájára.

Éppen ezen okokból vállalta társaságunk a casco biztosítás alapján az ajtójavítás, illetve a zárszerkezetcsere anyag- és munkadíjköltségének térítését, továbbá a zárgarnitúra kármegelőzési célú cseréjéhez való – ugyancsak a biztosítás feltételeiben vállalt – 50 százalékos mértékű hozzájárulást, de sajnos ügyfelünk a gépkocsi ellopásáig nem élt ezzel a lehetőséggel.

A gépkocsi megfelelő lezártságának biztosítása hiányában társaságunk megalapozottan utasította el a panaszos ügyfelünk megtérítési igényét.

Az Autó2 újság 2005/12. számában megjelent cikk rövidített változata

Comments

comments