Bemutatók

2009. március 16. hétfő, 00:52

Bemutató: Hyundai i10 - Közös sokszoros

A legújabb Hyundai Indiából jön, akár dízelmotorral is.

A karosszéria gyűrődő részein számítottan deformálódó mikroötvözött acélokat is használtak, a fényszórókat magasra szerelték, így kikerültek a városban leginkább veszélyeztetett zónából

A 3,5 méter hosszú i10 a tízéves Atost váltja le a Hyundai programjában. Az alsó-középkategóriás i30-assal indított új Hyundai-formanyelvbe passzoló karosszériába bújtatott mini a kifutó Atoson kívül édestestvére a konszernrokon Kia alapmodelljének, a Picantónak is.

Így érthető, hogy a padlólemez és részben a motorpaletta is azonos a legkisebb Kiáéval, de a két autó közötti eltérések így is jelentősek. Azonos tengelytáv (2380 mm) mellett a Hyundai hét centivel hoszszabb és hattal magasabb is, ezért csomagtartója tágasabb (alaphelyzetben 225 l). A futómű elve nem-csak a Picantóéval,

A műszerfal kemény műanyag, a kormány alapáron állítható fel-le, de tengelyirányban fix. A váltókart kellemesen magasra szerelték, a gyári navigációt a TomTom szállítja, kivehető

de az Atoséval is megegyezik, a ma szokásos átlagmegoldás: elöl kanyarstabilizátoros McPherson, hátul csatolt lengőkarok úgy, hogy a csatolókar a kanyarstabilizátor is egyben. Lényeges újítás az elődhöz képest, hogy az első felfüggesztés az i10-esekben immár „nagyautósan“ segédkeretbe kapaszkodik. Ez nemcsak a gyártást egyszerűsíti, de a karosszéria merevségének is jót tesz, és csökkenti a gördülési zajokat, vibrációkat. A nyomtávok szintén a Kiából valók, a leköszönő kis Hyundaiénál elöl-hátul egyformán 8,5 centivel szélesebbek. A tisztán elektromos rásegítésű szervokormány a hírek szerint valamennyi i10-esben alapfelszerelés lesz.

A Hyundai indiai üzemében készülő acélkarosszériás mini összes változata elöl-hátul tárcsafékes; a csupa könnyűfém szerkezetű erőforrásokból álló motorkínálat háromtagú. Az alapgép a márkánál régóta szolgáló egy felülfekvő vezérműtengelyes, hengerenkénti háromszelepes négyhengeres 1,1-es benzines (66 LE), a következő lépcső a vadonatúj DOHC, hengerenként négy szelepen át lélegző 1,2-es (75 LE),

Mélyről nyílik a csomagtartó, a lámpák nem lógnak a nyílásba, a fényezett lökhárítókat vastag fekete műanyag betétek védik

s egy modern, 1,1 literes háromhengeres dízel is szerepel a palettán: közös csöves befecskendezéssel, változó geometriájú turbóval, köztes hűtővel, hengerenként négy szeleppel, 75 lóerővel. A váltók alapesetben minden kivitelben ötfokozatú kézik, de a benzinesekhez négysebességes, bolygóműves automata is kérhető. A bevezetéskor egyelőre csak a két kisebb motor érkezik, az 1,2-es gyártása szeptemberben indul. Valamennyi i10 ötajtós, ötüléses, hátsó üléstámlájuk aszimmetrikus osztással önthető, s az ülőlaprészek is előrebillenthetők, így a megnövelt raktér padlója sík marad. A pótkerék nélküli kivitelek csomagterének padlója alá pakolórekeszeket építettek. Az utastér műanyag felületei minden változatban, kivétel nélkül kopogósan kemények, textil még az ajtóburkolatokra sem jutott. A komor fekete hangulatot a jobban felszerelt kivitelekben színes műanyag elemek oldják. A műszerfal vadonat-új, önálló formaterv, a fordulatszámmérő alaptartozék, a váltókart könnyen elérhető helyre, magasra, a középkonzol elé szerelték.

A hírek szerint az összes i10-esben alapfelszerelés lesz a blokkolásgátló mellett a négy légzsák, az állítható magasságú szervokormány, a CD-s rádió és az öt állítható fejtámla, az extralistán pedig kitörésgátló, navigáció és kulcs nélküli indítórendszer is szerepel majd. A forgalmazás itthon – a két 1,1 literes motorral – májusban indul, az 1,2-es benzines még idén szeptemberben megérkezik Magyarországra is. Az i10 alapára egyelőre ismeretlen.