Aktuális

Autópályadíj-fizetési anomáliák

Ragacsos szokások

Csak a szemétbe ne! Drágán megfizethetünk az ilyen felelőtlen magatartásért

Az ember nem tud úgy autóba ülni, hogy ne kelljen fizetnie valamiért, a többség az állandó sarcolásba csöndesen bele is törődik. Amikor legalább látszólag jó célt szolgál a befizetendő pénz, akkor hajlamosak vagyunk békésen eltűrni a különböző jogcímeken követelt forintokat. Ilyen jogos követelésnek tűnik az autópályadíj. Európa nagy részén szednek díjat a sztrádákon, nálunk is jó ideje számolnak tarifát az autópálya-kilométerek után. Ugyanakkor tapasztalataink és olvasóink tapasztalata azt mutatja, a hazai díjfizetési rendszer nem tökéletes, átalakításra szorulna.

Vegyünk egy egyszerű példát: valaki kifizeti a matricát, autózik, majd egy hónap múlva postáznak neki egy felszólító levelet, hogy nem volt érvényes „jegye” az adott időszakban. Kapkodhat, keresgélhet, hogy miként is bizonyítsa, ő szabályosan autózott a sztrádán. Az olvasóban most megfogalmazódhat a kérdés: egy normális országban hogyan lehet az, hogy a tudomása szerint szabályosan autózó felszólítást kap? A rendszámokat feldolgozó rendszer az Állami Autópályakezelő Zrt. (ÁAK) szerint teljesen megbízható, abba belepiszkálni nem lehet. Úgy látszik azonban, hogy nem kizárt a tévedés. A társaság a pótdíjazást úgy végzi, hogy az érvényes matricával közlekedők adatbázisát öszszeveti az összes „lekamerázott” autó listájával, és azoknak küld csak levelet, akik bizonyosan nincsenek a matricások között.

A kamerák képét csupán egy hétig őrzik, utána megsemmisítik (erre szabály kötelezi őket). Az ÁAK elvileg nem ront (a matricát vásárolt járművek rendszámai sem maradnak), de jöhet levél, hogy nem volt matrica: a vásárlásnál, az adatok rögzítésénél csúszhatott be hiba. Az autókról készült fénykép is nehezíti a pácban levő „vádlott” helyzetét. A kamerákkal olyan felvétel készül, amely az autó viszonylag nagy részét mutatja (tehát segítene egy későbbi vitás ügyben). Az ÁAK ugyanakkor a részleteket kitakarja (mint elmondták, ezt az adatvédelmi ombudsman ajánlását figyelembe véve teszik), és a csak a rendszámot és közvetlen környezetét láttató „kurtított” változat jut be a bliccelők adatbázisába. Vagyis szinte kizárt, hogy a tulajdonos az autó jól látható részeivel igazolja: ez valóban az ő autója, vagy éppen biztosan nem az.

Nem feltételezzük, hogy az állami tulajdonú ÁAK profitnövelés céljából küld ki az indokoltnál több pótdíjazási csekket (igaz, szép kis summa, amit a büntetésekből beszed évente: több mint egymilliárd forintról van szó, amit elvileg az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságnak útfenntartásra, javításra, építésre kell fordítani). A hozzánk érkezett levelekben leírt esetek azonban némi hasonlóságot mutatnak a parkolótársaságok módszeréhez: ott több év hallgatást követően küldenek felszólítást az állítólagos szabálytalan parkolásról, az ember meg csak néz, hiszen az ő kezében többnyire már nincs bizonyíték. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy az autós saját figyelmetlensége miatt is bajba kerülhet: ha hibásan töltötte ki a „rendszám” rubrikát a matricán (illetve rosszul diktálja be a karaktereket), és elhagyta a szelvényt, mire a társaság kiküldi a felszólítást, számolhat a pótdíjjal.

A tényfeltárás folytatódik Lapozzon!

A jogszabályi háttér és értelmezése

	Vasárnap délben az M1/M7 bevezetőjén. Arról nincs szó, hogy 2 km-rel később útfelbontás vár az autósra

A jogszabályi háttér egyébként nem egyértelmű a jogos pályahasználatot igazoló bizonylatok megőrzését illetően. A 110/2005-ös Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiadott rendelet előírja: ha a gépjármű az ellenőrzéskor nem rendelkezik érvényes matricával és ellenőrző szelvénnyel vagy érvényes matricával és a vásárlás tényét igazoló bizonylattal, elektronikus díjfizetés esetén a jogszabályban meghatározott szöveges üzenettel, akkor jogosulatlan úthasználat miatt a gépjármű kategóriájának megfelelő pótdíjat kell fizetni. Igen ám, de ha valaki úgy tudja, szabályosan közlekedett, egy hónappal a sztrádahasználat után vajon felmerül-e benne, hogy őrizgesse a matrica hátoldalát (ez az ellenőrző szelvény) vagy a bizonylatot? Bizonyosan nem.

Ráadásul, ha még egyszer elolvassuk a szöveget, az is egyértelműen kiderül: csak arról szól a fáma, hogy az ellenőrzés pillanatában mi a feltétele a szabályos sztrádahasználatnak. Ám hogy egy órával, egy nappal vagy akár egy hónappal később mi a teendő a matricával, a szelvénnyel, vagy akár az SMS-sel, arról mély a hallgatás. Az ÁAK-nál – némi megdöbbenésünkre – kérdésünkre háromféle választ is kaptunk: mivel nincs külön szabályozva, öt évig meg kell tartani, másrészt ők azt javasolják, hogy legalább két hónapig őrizgessük a bizonyítékokat, valamint hogy ez ügyben a GKM az illetékes. Nos, a minisztérium egy hétig sem volt képes választ adni, ezért csak arra következtethetünk: szerintük ez így jó. Igaz, nem is vártunk többet a hivataltól, hiszen abban sem léptek, hogy a teljesen felesleges matrica-kiragasztási kötelezettség kikerüljön a rendeletből. Jogi szakértőnk, Dr. Kovács Kázmér szerint az autópályadíjnál ugyanaz az eset, mint a parkolótársaságok bírságolásánál: nem várható el, hogy az állampolgár hónapokig vagy évekig őrizgessen egy papírfecnit.

Az is kérdéseket vet fel, hogy miként állapították meg a pótdíjakat. A személyautókra a négynapos, azaz legolcsóbb matrica nyári időszakban 1520 forintba kerül. Ha a vezető bliccel, 15 napon belüli befizetésnél 13 800 forintra vágják meg (csaknem tízszeres pótdíj), ha 15 napon túl, de 30 napon belül tesz eleget a felszólításnak, 57 500 (!) forintot, azaz a legolcsóbb matrica csaknem 38-szorosát, majdnem a minimálbér összegét követelik rajta! Ezután pedig jön a bírósági út. Méltányosság nincs, kivéve, ha rendszámelírás volt, és ezt bizonyítani is tudjuk: akkor 1000 forintos eljárási díjat kell csak fizetni. Ha valaki nem is akart a sztrádára hajtani, csupán mondjuk a hazai borzalmas kitáblázási rendszer áldozata, és mindössze egy métert ment a fizetős szakaszon, rögtön lecsapnak rá. A több mint 200 eurónyi összeg még európai mércével mérve sem „piskóta”. A személyautós még örülhet, mert ha ugyanezt 3,5 tonnánál nagyobb tömegű haszonjárművel „éli meg” valaki, 157 500 forintra számíthat.

Mi a tanulság? Ha szabályosan közlekedünk is, legyünk résen, és készüljünk föl rá: szükségünk le- het ártatlanságunk bizonyítására. Tudhatjuk: az a gyanús, aki nem gyanús.                                 

KaMi

Comments

comments