Menetszél: Fiat Multipla 600D (1963)

Ilyen autó nincs, és mégis van: városi miniautóból faragták, és hatan utazhatnak vele. Ma már ritka kincs a Multipla.

Olaszországot autóba ültette a Fiat, az 500-as és a 600-as generációk életét könnyítette meg az ötvenes évektől kezdve.   Amit ma elképzelhetetlennek hiszünk, az akkor teljesen természetes volt: ezekbe az aprócska pléhkasztnikba négyen is bezsúfolódtak, és mentek akár Firenzétől Rómáig. A Fiat nem lett volna a kisautók nagy mágusa, ha nem csavarintott volna még egyet a 600-ason: elkészítette a Multiplát, s ezzel életre hívta az egyterűek kategóriáját.

Formatervezői és mérnöki bravúr, ahogy a 600-asból ilyen formás kis dobozt faragtak. Az első ajtók ablakait le lehet tekerni, a hátsó ajtók üvegei (előre- és hátrafelé) elhúzhatók

Ebben a 3535 mm hosszú, mindössze 1450 mm széles, 2 m-es tengelytávú törpében hat felnőttnek van helye, igaz, ha megtelt a fedélzet, a csomagokat legfeljebb az ölükben foghatják az utasok. A hátsó két üléssor 2-2 különálló széke egyenként összehajtogatható, azaz számtalan variációban lehet elhelyezni a poggyászokat és a család maradék tagjait. A Multipla hátulról semmiben sem különbözik az alapot adó 600-astól, a kabin elejét viszont trükkösen oldották meg a helyhiány miatt. Szinte teljesen függőlegesen áll az orr, rögtön utána pedig ott sorakozik a hátrafelé nyíló első, és az előrefelé kitárható hátsó oldalajtó. Az első gyűrődőzóna a néhány milliméter vastag homloklemez, a vezető rajta ül az első kerékdobokon, mint a kocsis a bakon.

A hátsó sárvédő és lámpa, továbbá a géptető és a lökhárító is teljesen azonos a kétajtós 600-aséval. A vékony tetőoszlopoknak köszönhetően kiválóan lehet belőle kilátni

Az itt bemutatott Multipla régóta Magyarországon szolgált, valamikor még a rendszerváltás előtt hozhatták be az országba.   A felújítás mindenre kiterjedt, s némi átalakítást is hozott. A megrendelő kevesellte a gyári 767 köbcentis, 34 lóerős motor teljesítményét, ezért a helyére átalakítások nélkül passzoló 1050 cm3-es Abarth motort tetette be. Ha benézünk a géptető alá, a szelepfedél és a légszűrőház, no meg a generátor rögtön elárulja a típusváltást, ám arra figyeltek, hogy kívülről ne legyen eltérés: nyoma sincs a dupla csövű Abarth kipufogódobnak, a gyári vékonyka "szívószál" meredezik a króm lökhárító alól.

Rövid támla és rövid ülőlap, előbbit hátrafelé le lehet hajtani, úgy (a hátsó üléseket szintén lehajtva) nagy franciaággyá alakítható az utastér. Az elöl ülők minden úthibát a fenekükön éreznek

Ez a látvány mellett a hangot is autentikussá teszi: amikor beindul a négyhengeres OHV motor, nyoma sincs az Abarth mélyről jövő morajlásának, megmaradt az autóhoz remekül illő hörgős repedt fazék hang. Nagyon sok Multiplát használtak taxiként, azokat általában kétszínűre fényezték; ez a sárga fehér együttes a római taxikon virított. Ugyanez a színkombináció köszön vissza az utastérben, ahol áthúzták az üléseket és az ajtópaneleket is, s a szőnyegek sem maradtak a régiek.

A Fiat 600-as apró műszerblokkja (vízhő- és sebességmérő, tankszintjelző), kormánya és kormánykapcsolói is átköltöztek a "nagytestvérbe"

1580 mm-es magasságával alig növi túl a mai Fiat Pandát, kintről nehéz elképzelni, hogy bele férnek féltucatnyian. A hátrafelé nyíló ajtón nem is nehéz bejutni, a szinte vízszintesen (buszosan) álló pedálokat nem nehézkes kezelni, a kormány nem zavarja a térdeket, csak a magasabbak haja súrolja a plafont.

A középső üléssor a legkényelmesebb. Ha az előrehajtott ülőlap helyére befektetjük a támlát, leghátra sem nehéz bemászni. Mindegyik széket össze lehet csukni, a hátsók támlája csavarokkal kapcsolódik a hátfalhoz

Az anyósülésben már kevésbé kéjes az utazás, hiszen a fehér-sárga köntösbe bújtatott pótkerék éppen annak lábterét veszi el majdnem teljesen. Az autó méreteihez képest óriási nyílást hagy a hátsó oldalajtó, könnyű beszállni. Négy apró lóca fogad itt, mindegyiket ugyanúgy lehet előrehajtani: az ülőlapot hátul felhúzzuk és előrebuktatjuk, a támlát pedig a keletkező lyukba hajtjuk.

A Retro Mobil 2012/2-es számából