Újautó

2017. január 19. csütörtök, 06:58

Befut? - Teszt: Seat Ateca 2.0 TDI Style Wave 4Drive

Az Atecával új területre lépett a Seat. A VW hátterével nyugodtabb lehet. De van még helye a piacon?

A Seat első szabadidő-terepese Csehországban, a műszaki rokon (szintén MQB-padlós), de jóval nagyobb Skoda Kodiaqkal közös sorokon készül. Az Ateca 334 mm-rel rövidebb, 41 mm-rel keskenyebb és 36-tal alacsonyabb is a Skodánál, tengelytávja (2630 mm) tekintélyes 161 mm-rel kurtább. A forma az aktuális Seat-stílust követi, az utat szélesen bevilágító fényszórók LED-esek, a menetfények színváltással adják az index sárgáját. A karosszéria résezése szűk és egyenletes, műanyag védi a lökhárítók alját, a küszöböket és a kerékíveket is, de az oldalakon nincs koccanásvédelem. Az ajtók könnyen és nagy szögben nyílnak, de nehezen, olykor csak többszöri próbálkozásra csukhatók (vastag az ajtószigetelés). A beszállás előre problémamentes, a hely magas: a hosszabb távon is kényelmes, de a műszálas kárpittal izzasztó ülés 520 mm hosszú lapjának talajtól mért magassága 560-640 mm. A vezető oldalán van kézzel állítható deréktámasz, a magasságot az utas is szabályozhatja, az ülésfűtés alap. A kormány négy irányban, az üléshez hasonlóan széles tartományban állítható, a pedálrend jó. A kilátás a nem túl vaskos oszlopok miatt az átlagnál jobb, átlósan hátra sokat segít az üvegezett C-oszlop, hiba, hogy tolatókamera nincs, csak előre és hátra figyelő, hanggal és grafikusan tájékoztató radar, de van automata parkolórendszer. A hely a kategóriában nagyvonalúnak számít, átlagos alkattal (180 cm) sehol nem szorít az Ateca. A kissé unalmas, a szélvédőn nem tükröződő műszerfal hasonlít a Leonéra, felül ujjal benyomhatóan puha, lejjebb és az ajtókra már keményebb, de jó minőségű, zömmel pontosan illesztett plasztikokat tettek — az ajtókra bőven jutott szövet is.

Az elrendezés jó, nincs sok kapcsoló, az infotainment rendszer 8,0 colos, kényelmesen magasra emelt érintőképernyőn vezérelhető, a kétzónás automata légkondinak három tekerő- és néhány nyomógomb is jutott. A műszerek minden napszakban könnyen leolvashatók, a kormányról egyszerűen lapozgatható fedélzeti számítógép gyorsan kitanulható, a világítás erőssége érthetetlen módon csak a menüből szabályozható. A tempomat gombjait — csökönyös VW-s szokás szerint — az indexkarra szerelték, állítgatás közben könnyű véletlenül indexelni. A kacatokat van hová szórni: nagyok, de béleletlenek az ajtózsebek, a középső kartámasz alatt kicsi a doboz, a középkonzol alján gumitálcás a polc, a gumialjas pohártartó aszimmetrikus (az egyik fele nagyobb és mélyebb), a kesztyűtartó átlagos. Hátra beszállásnál — az enyhén lejtő tető miatt — vigyázni kell a fejre. A hely keskenyebb, mint elöl, de 180-185 centis alkattal el lehet férni, bőven jut hely a lábaknak, és a plafon sincs alacsonyan. Az ülőlap rövid (460 mm), nem támasztja alá a combokat, a támla jó szögben áll (nem állítható), középen a magas padlómerevítő és a nem formázott ülőlap miatt csak rövid távon jó itt ülni -– három személynek vállban már szűk az Ateca. Az üléstámlákra zsebeket varrtak, a széles kartámaszban pohártartó van, de palack az ajtózsebbe is fér. A csomagtartó az összkerékhajtás miatt itt kisebb (magasabban fut a paldó), alapból 485 l-es (fronthajtással 510 l), bővíteni sínen tologatható ülésekkel nem, csak síalagúttal vagy 60:40 arányú támladöntéssel lehet, akár az autó mögött állva is, csomagtérből is (az ülőlap fix). A rakodóperem magassága átlagos (680 mm).

Az 1,4-es benzines TSI mellett a tesztautót hajtó 2,0 l-es, közöscsöves, közvetlen befecskendezéses TDI dízel 150 LE-s változata lehet a hazai eladások favoritja. Tompa morgásán mindig hallani, hogy gázolajos, de hidegen is finoman, kevés rezonanciával jár, bemelegedve pedig egyáltalán nem tolakodó a hangja. A startstop a hideg motort nem, csak az üzemmeleget lövi le, az újraindítás gyors, de a leállítás néha korai, ilyenkor a lefulladás határán billegve a gyorsan kinyomott kuplunggal még elkerülhető a blama. 1700/perc alatt a TDI szunyókál, innen kezd ébredezni, a gázt 2000-2200-tól veszi élénken, és 3000-3500-ig meg is marad az életkedve. A hatgangos, jó fokozatelosztású, rövid utakon kapcsolgatható precízen megvezetett váltókarral könnyű a munka, a kuplung zavaróan magasan fog, ez elinduláskor lehet kellemetlen. Alaphelyzetben az első kerekeké a hajtás, amikor kell, lamellás kuplung osztogatja a tengelyek között a nyomatékot. A választható négy fix és egy konfigurálható menetprogram közül egyik sem farag vérbeli terepjárót az Atecából, de laza talajon, esős, havas burkolaton, dimbes-dombos vidéken hasznos a segítség: változtatható a gázpedál és a kipörgésgátló érzékenysége meg a kormányrásegítés ereje. A fékeket használó XDS elektronika a difizárat próbálja helyettesíteni –- elég ügyesen. A tesztet 6,6 l/100 km-es vegyes fogyasztással zártuk, nagyrészt városban, ez nem rossz az üresen is bő másfél tonnás autótól.

A rokon Kodiaqhoz és a VW Tiguanhoz hasonlóan az Ateca alatt is elöl McPherson, hátul multilink felfüggesztés dolgozik. A rugózás-lengéscsillapítás közös nevezőjét jól eltalálták, nem éreztük túl feszesnek, sem kellemetlenül pattogósnak az úthibákon. A /55-ös abroncsokkal azért így is fel-felütöttek a nagyobb keresztbordák, de ennyi kompromisszumot bőven megér az Ateca stabilitása. Az ívmenet nagy tempónál is megnyugtató, közúton nem lehet kihozni a sodrából a kocsit, és a fizikai (tapadási) határt elérve kontroll alatt tartható alulkormányzottságot mutat. A négy tárcsafék autópályán, egymást követő intenzív lassítások után sem vált nyúlóssá. Az egyenesfutás jó, de a 2,7 fordulatos kormány nem tetszett: az elektromechanikus rásegítésű szerkezet eleve élettelen, minimális a visszajelzés, középállásban nagy a holtjáték, és Sport üzemmódban sem érezni, hogy „húzósabb” lenne. A hatásos szigetelés érdeme, hogy a menetzajok visszafogottak, hatodikban 90 km/h-nál 1500, 130-nál 2200/perccel forog a motor (innen erőlködés nélkül gyorsít tovább) leginkább a dízel monoton duruzsolását hallani, a gördülési- és szélzaj hosszú távon sem szűrődik be zavaróan.

A Style Wave felszereltség a második az ötszintű sorban (2,0 l-es dízellel ez az alap), már szinte mindent megad, ami a hétköznapokban kellhet. Többek között alapból jár hozzá a vezetőoldali térdvédelemmel együtt hét légzsák, LED-es fényszórók, kétzónás automata légkondi, ülésfűtés és infotainment rendszer 8,0 colos érintőképernyővel (részletesen lásd az Az Autó decemberi számában). Az Ateca egyáltalán nincs könnyű piaci helyzetben. Kategóriája nagyon sűrű, rengeteg a konkurens és ugyan komoly hibája nincs, a variálhatatlan belső tér nem a Seat malmára hajtja a vizet, pedig ez általában fontos vásárlói szempont.

Krepsz Zoltán

Comments

comments

Címkék: ,
nyomtatóbarát verzió

Hozzászólások

Comments

comments

Powered by Facebook Comments

Eseménynaptár

Friss anyagok

Videón a Bentley Continental GT

Íme, egy durva számsor: 6,0 l, W12, 635 LE,...

Videón a Kia Stinger

A 3,3-as biturbó V6-os 370 LE-s (0-100 km/h: 4,9...

A Suzuki Boosterjet motorjai

Az autósok jelentős része tart a kis hengerűrtartalmú, de...

Opel Grandland X – videó

A Peugeot 3008 műszaki rokona 4,5 m hosszú és...

Maybach 6 Cabriolet – videó

5,7 m hosszú, elektromos, négy villanymotor viszi (összesen 750...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás