Újautó

2017. január 19. csütörtök, 06:58

Befut? - Teszt: Seat Ateca 2.0 TDI Style Wave 4Drive

Az Atecával új területre lépett a Seat. A VW hátterével nyugodtabb lehet. De van még helye a piacon?

A Seat első szabadidő-terepese Csehországban, a műszaki rokon (szintén MQB-padlós), de jóval nagyobb Skoda Kodiaqkal közös sorokon készül. Az Ateca 334 mm-rel rövidebb, 41 mm-rel keskenyebb és 36-tal alacsonyabb is a Skodánál, tengelytávja (2630 mm) tekintélyes 161 mm-rel kurtább. A forma az aktuális Seat-stílust követi, az utat szélesen bevilágító fényszórók LED-esek, a menetfények színváltással adják az index sárgáját. A karosszéria résezése szűk és egyenletes, műanyag védi a lökhárítók alját, a küszöböket és a kerékíveket is, de az oldalakon nincs koccanásvédelem. Az ajtók könnyen és nagy szögben nyílnak, de nehezen, olykor csak többszöri próbálkozásra csukhatók (vastag az ajtószigetelés). A beszállás előre problémamentes, a hely magas: a hosszabb távon is kényelmes, de a műszálas kárpittal izzasztó ülés 520 mm hosszú lapjának talajtól mért magassága 560-640 mm. A vezető oldalán van kézzel állítható deréktámasz, a magasságot az utas is szabályozhatja, az ülésfűtés alap. A kormány négy irányban, az üléshez hasonlóan széles tartományban állítható, a pedálrend jó. A kilátás a nem túl vaskos oszlopok miatt az átlagnál jobb, átlósan hátra sokat segít az üvegezett C-oszlop, hiba, hogy tolatókamera nincs, csak előre és hátra figyelő, hanggal és grafikusan tájékoztató radar, de van automata parkolórendszer. A hely a kategóriában nagyvonalúnak számít, átlagos alkattal (180 cm) sehol nem szorít az Ateca. A kissé unalmas, a szélvédőn nem tükröződő műszerfal hasonlít a Leonéra, felül ujjal benyomhatóan puha, lejjebb és az ajtókra már keményebb, de jó minőségű, zömmel pontosan illesztett plasztikokat tettek — az ajtókra bőven jutott szövet is.

Az elrendezés jó, nincs sok kapcsoló, az infotainment rendszer 8,0 colos, kényelmesen magasra emelt érintőképernyőn vezérelhető, a kétzónás automata légkondinak három tekerő- és néhány nyomógomb is jutott. A műszerek minden napszakban könnyen leolvashatók, a kormányról egyszerűen lapozgatható fedélzeti számítógép gyorsan kitanulható, a világítás erőssége érthetetlen módon csak a menüből szabályozható. A tempomat gombjait — csökönyös VW-s szokás szerint — az indexkarra szerelték, állítgatás közben könnyű véletlenül indexelni. A kacatokat van hová szórni: nagyok, de béleletlenek az ajtózsebek, a középső kartámasz alatt kicsi a doboz, a középkonzol alján gumitálcás a polc, a gumialjas pohártartó aszimmetrikus (az egyik fele nagyobb és mélyebb), a kesztyűtartó átlagos. Hátra beszállásnál — az enyhén lejtő tető miatt — vigyázni kell a fejre. A hely keskenyebb, mint elöl, de 180-185 centis alkattal el lehet férni, bőven jut hely a lábaknak, és a plafon sincs alacsonyan. Az ülőlap rövid (460 mm), nem támasztja alá a combokat, a támla jó szögben áll (nem állítható), középen a magas padlómerevítő és a nem formázott ülőlap miatt csak rövid távon jó itt ülni -– három személynek vállban már szűk az Ateca. Az üléstámlákra zsebeket varrtak, a széles kartámaszban pohártartó van, de palack az ajtózsebbe is fér. A csomagtartó az összkerékhajtás miatt itt kisebb (magasabban fut a paldó), alapból 485 l-es (fronthajtással 510 l), bővíteni sínen tologatható ülésekkel nem, csak síalagúttal vagy 60:40 arányú támladöntéssel lehet, akár az autó mögött állva is, csomagtérből is (az ülőlap fix). A rakodóperem magassága átlagos (680 mm).

Az 1,4-es benzines TSI mellett a tesztautót hajtó 2,0 l-es, közöscsöves, közvetlen befecskendezéses TDI dízel 150 LE-s változata lehet a hazai eladások favoritja. Tompa morgásán mindig hallani, hogy gázolajos, de hidegen is finoman, kevés rezonanciával jár, bemelegedve pedig egyáltalán nem tolakodó a hangja. A startstop a hideg motort nem, csak az üzemmeleget lövi le, az újraindítás gyors, de a leállítás néha korai, ilyenkor a lefulladás határán billegve a gyorsan kinyomott kuplunggal még elkerülhető a blama. 1700/perc alatt a TDI szunyókál, innen kezd ébredezni, a gázt 2000-2200-tól veszi élénken, és 3000-3500-ig meg is marad az életkedve. A hatgangos, jó fokozatelosztású, rövid utakon kapcsolgatható precízen megvezetett váltókarral könnyű a munka, a kuplung zavaróan magasan fog, ez elinduláskor lehet kellemetlen. Alaphelyzetben az első kerekeké a hajtás, amikor kell, lamellás kuplung osztogatja a tengelyek között a nyomatékot. A választható négy fix és egy konfigurálható menetprogram közül egyik sem farag vérbeli terepjárót az Atecából, de laza talajon, esős, havas burkolaton, dimbes-dombos vidéken hasznos a segítség: változtatható a gázpedál és a kipörgésgátló érzékenysége meg a kormányrásegítés ereje. A fékeket használó XDS elektronika a difizárat próbálja helyettesíteni –- elég ügyesen. A tesztet 6,6 l/100 km-es vegyes fogyasztással zártuk, nagyrészt városban, ez nem rossz az üresen is bő másfél tonnás autótól.

A rokon Kodiaqhoz és a VW Tiguanhoz hasonlóan az Ateca alatt is elöl McPherson, hátul multilink felfüggesztés dolgozik. A rugózás-lengéscsillapítás közös nevezőjét jól eltalálták, nem éreztük túl feszesnek, sem kellemetlenül pattogósnak az úthibákon. A /55-ös abroncsokkal azért így is fel-felütöttek a nagyobb keresztbordák, de ennyi kompromisszumot bőven megér az Ateca stabilitása. Az ívmenet nagy tempónál is megnyugtató, közúton nem lehet kihozni a sodrából a kocsit, és a fizikai (tapadási) határt elérve kontroll alatt tartható alulkormányzottságot mutat. A négy tárcsafék autópályán, egymást követő intenzív lassítások után sem vált nyúlóssá. Az egyenesfutás jó, de a 2,7 fordulatos kormány nem tetszett: az elektromechanikus rásegítésű szerkezet eleve élettelen, minimális a visszajelzés, középállásban nagy a holtjáték, és Sport üzemmódban sem érezni, hogy „húzósabb” lenne. A hatásos szigetelés érdeme, hogy a menetzajok visszafogottak, hatodikban 90 km/h-nál 1500, 130-nál 2200/perccel forog a motor (innen erőlködés nélkül gyorsít tovább) leginkább a dízel monoton duruzsolását hallani, a gördülési- és szélzaj hosszú távon sem szűrődik be zavaróan.

A Style Wave felszereltség a második az ötszintű sorban (2,0 l-es dízellel ez az alap), már szinte mindent megad, ami a hétköznapokban kellhet. Többek között alapból jár hozzá a vezetőoldali térdvédelemmel együtt hét légzsák, LED-es fényszórók, kétzónás automata légkondi, ülésfűtés és infotainment rendszer 8,0 colos érintőképernyővel (részletesen lásd az Az Autó decemberi számában). Az Ateca egyáltalán nincs könnyű piaci helyzetben. Kategóriája nagyon sűrű, rengeteg a konkurens és ugyan komoly hibája nincs, a variálhatatlan belső tér nem a Seat malmára hajtja a vizet, pedig ez általában fontos vásárlói szempont.

Krepsz Zoltán

Címkék: ,
nyomtatóbarát verzió

Hozzászólások

Powered by Facebook Comments

Eseménynaptár

Friss anyagok

Kiszorulhat az Opel a legnagyobb piacokról

Az Opel autógyártó társaság eladásához kapcsolt feltételek miatt a...

Nyílt végű lízing vagy tartós bérlet?

Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb szerepet kaptak a...

Tereptárgy

Hamarosan hozzánk is érkezik az Opel Crossland X –...

Kiszabadul

Audi SQ5 – saját tömege 1995 kg, hossza 4671,...

Megjelent a Retro Mobil márciusi száma!

Márciusi számunkban írunk az 1987-es Lada VFTS versenyautóról, az...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás