Hírek

2012. június 26. kedd, 17:39

Menetszél: Volga M21 (1959) - Államérdek

Csak kiváltságosoknak járt a szovjet autóipar egykori csúcsterméke. Ma ritka kincs, főleg a második sorozat.

Az M21-es Volga a nyolcvanas évek elejére már rég kikopott a hivatali garázsokból, taxiszolgálatból. A megmaradt példányokért sem tolongtak, főleg lelkes autószerelőknél és buherálásban jártas egykori sofőrök kezében kötöttek ki, nem sokan vágytak a sokat fogyasztó, nyűgös batárra. Nagy Ferenc azon kevesek közé tartozik, akiknek kellemes emlékei vannak a Volga M21-ről: többek között ilyennel taxizott annak idején, Székesfehérvárott. Régen akart egy sajátot, öt évvel ezelőtt valóra vált az álma, felesége születésnapi ajándékként meglepte őt egy 1959-es második sorozatú M21-essel.

A kiváló előkészítés után a gyárinál is szebb a fényezés. A gumik fehér pereme utólagos dísz. A gyári új a szarvas (egy egykori mogürtös munkatárstól származik), amit a hármas sorozatról már levettek, főleg baleset-biztonsági okokból

Az autó Berlinből utazott Siófokig, olyan állapotban, hogy még vontatni sem lehetett. Ennek a változatnak az a különlegessége, hogy mindössze négy évig gyártották, s a tulajdonos tudomása szerint csak két ugyanilyen fut Magyarországon. A szitává rohadt karosszériát két hónapnyi megfeszített munkával sikerült kilakatolni. A megmaradt részeket drótkoronggal fémig pucolták, majd jött a gondos előkészítés és a jellegzetes fekete fényezés.

Látszik, hogy amerikai autó volt a minta. A hasmagasság tekintélyes, földúton sem jön zavarba az M21-es

Az egykori szocialista autókhoz egyre kevesebb az alkatrész, a Volga felújítására vállalkozó restaurátor pedig különösen nehéz helyzetben van: hónapokat, éveket is várhat, mire egy-egy elem megérkezik. Magyar börzéken legfeljebb egy-két tétel bukkan fel néhanap, az ukrán források is kezdenek kiürülni, ma már szinte csak padlásokról, fészerekből kerül elő néhány cucc. A díszítőelemek, lámpakarimák, a lökhárítók és a hűtőrács szerencsére nem hiányzott. Az acél alkatrészeket újrakrómozták, de a spiáterből készített elemeket (ablakkeretek, feliratok) nem vállalta egyetlen szakember sem, maradt a gondos pucolás és a fényesítés.

A csontszínű kormányt magyar szakember öntötte, az eredeti elporladt. A rádió csak kívülről korhű: egy ukrán műszerész modern szerkezetet tett bele. A középen mintás műszerfali burkolat gyári, az anyósülés elé tett automata óra pontos

Az utastérben, épségben átvészelték az évtizedeket a fémdíszek és alkatrészek, a bordó plüss üléshuzat, a szintén bordó szőnyeggarnitúra, az aranybarna tetőkárpit és a szürke-bordó ajtókárpit új. Ez a modell luxuskivitel, ezt a plüsskárpit mellett a gyári rádió és a tetején sötétszürke bőrszerű anyaggal bevont műszerfal is mutatja. Ez utóbbit, a speciális megvilágítást adó, áttetsző műanyag sebességmérő-fedéllel együtt ukrán forrásból szerezte be a tulaj (az eredeti teljesen tönkrement), a műszereket (vízhőfok-, amper-, olajnyomás-, üzemanyagszint-jelző és sebességmérő) saját maga újította fel.

Rugós ülések, oldaltartás nincs. A napellenzők átlátszó, színes műanyagból vannak

A korábban sosem használt háromfokozatú kéziváltó zsírpapírban érkezett Ukrajnából, ugyanígy keleti szomszédunktól sikerült beszerezni az új 6,50×15-ös diagonál abroncsgarnitúrát (ezt a méretet ma már csak Kínában gyártják). A 2,4-es, négyhengeres motor az első szériánál oldaltszelepeltként még 70 LE-s volt, ennél új, OHV-hengerfejet szereltek fel, és 75 lóerőre emelték a csúcsteljesítményt. A motor hüvelyes, a felújításkor nem volt szükség gépmunkára, csak a gyári hüvelygarnitúrát kellett megvenni; szerencsére az UAZ motorjában ugyanezek vannak, nem okozott gondot beszerezni.

Az első ülés háttámláján kapaszkodózsinór fut végig, a hamutartót a támla közepére csavarozták. A szőnyeg és a tetőkárpit is igényes munka

Az elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, hátul hosszanti laprugós, merevtengelyes felfüggesztést, a globoidcsigás kormányt és az egykörös, szervo nélküli, négy hatalmas dobbal lassító fékrendszert szintén újjávarázsolták. Nagy úr szerint az M21 nem egy nehezen kezelhető behemót, sokkal inkább kényelmes rugózású, csendes túrázó, amellyel akkor sem fárasztó utazni, ha több száz kilométert tesznek meg. Az utazótempó 80-90 km/óra, de a 100 fölöttitől sem riad vissza.   KaMi

Comments

comments

Címkék:
nyomtatóbarát verzió

Hozzászólások

Comments

comments

Powered by Facebook Comments

Eseménynaptár

Friss anyagok

Szeretne egy Suzukit? Tőlünk megkaphatja!

Válaszoljon kérdéseinkre és két Suzuki Jimny közül Öné lehet...

Új Iveco Daily

Új motor és vezetéstámogató rendszer hét funkcióval

Autobest 2020 – itt vannak a döntősök!

Az Autobest 31 tagú összeurópai zsűrije a Frankfurti Autószalonon...

Csillapítás, okosan!

Bánjunk úgy a lengéscsillapítóval, mint a hímes tojással!

Renault Master Red Edition

A 9 év után megújult kishaszongépjármű hatféle duplaturbós motorral...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás